A botanika történetének fontos eseményei 62.

1735-ben Carolus Linnaeus azaz Carl Linné (1707–1778) svéd természettudós Bibliotheca Botanica ("Botanikai könyvtár") című munkája a botanikai irodalmat osztályozta és rendszerezte. A mű megmutatta, hogy Linné nemcsak a növényeket, hanem a növényekről szóló tudást is rendezni akarta. Ez a tudománytörténeti és bibliográfiai szemlélet segítette a botanikai szakirodalom áttekinthetőségét. Ugyanebben az évben Fundamenta Botanica ("A botanika alapjai") című művében rövid aforizmákban fogalmazta meg botanikai rendszerének alapelveit. A munka a terminológia, rendszertani kategóriák és névadási elvek tisztázására törekedett. Jelentősége abban áll, hogy a botanika művelését szabályokhoz és egységes módszerhez kötötte.

A Systema Naturae ("A természet rendszere") című mű első (rövid) kiadásában jelent meg a természet három országának - állatok, növények, ásványok – rendszerezésének igénye, programja. A mű későbbi kiadásai a linnéi taxonómia alapvető referenciáivá váltak.

Az 1737-es Critica Botanica ("Botanikai kritika") című mű a botanikai névadás szabályait és hibáit tárgyalta. A növénynevek rövidségét, következetességét és használhatóságát hangsúlyozta. A mű fontos lépés volt a modern nómenklatúra szabályozott szemlélete felé.

1737-ben Linné Genera Plantarum ("A növények nemzetségei") című műve a növénynemzetségek rendszeres leírását adta. A nemzetségeket főként a virág és termés szerkezete alapján határozta meg. Ez a munka a későbbi fajleírások és a Species Plantarum ("A növényfajok") rendszertani keretének egyik alapja lett.

1738-ban Classes Plantarum ("A növények osztályai") című művében különböző korábbi növényrendszereket hasonlított össze. A könyv a mesterséges és természetes rendszerek viszonyát is érzékeltette, miközben Linnaeus saját ivari rendszerét is elhelyezte a történeti mezőben. Jelentősége abban áll, hogy tudatosította: a rendszerezés nem pusztán névsor, hanem módszertani választás. A szintén 1738-as Hortus Cliffortianus ("Clifford kertje") című műben George Clifford haarlemi kertjének növényeit dolgozta fel. A munka élő növénygyűjteményre, herbáriumi anyagra és egzotikus fajokra támaszkodott, kiváló illusztrációkkal. Ez a könyv jól mutatja, hogy a botanikus kertek és magángyűjtemények milyen fontos szerepet játszottak a 18. századi taxonómiában.