A főjegyző kirándul –
a „tatárgyökér” újrafelfedezése Magyarországon
A tátorján (Crambe tataria Sebeők) a pontusi sztyeppek maradványa a Kárpát-medencében. Már a 16. század végén felkeltette Carolus Clusius, németalföldi természetkutató figyelmét, aki beszámolt róla, hogy a magyarok szűkös esztendőkben kenyérnek eszik a gyökerét. A 18. század végén a törökszentmiklósi Sebeők Sándor doktori értekezésében ismertette a fajt az ország több pontjáról. A 20. század elejére úgy tűnt kipusztult hazánkból. Megfogyatkozása mögött főként élőhelyeinek művelésbe vonása okozhatta. De kisebb mértékben hozzájárulhatott, hogy a nép fogyasztotta a „tatárkenyér” káposztára emlékeztető ízű karógyökerét és hajtásait. Sebeők szerint a tátorján fiatal gyökere a karalábéhoz hasonlóan ehető. Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című munkájában így ír: „Nagy mennyiségben terem … melyet a nép Tatorján gyökérnek nevez. … ritka szép, ölesnél magasabb példányait láttam … szabadon és tisztelten tenyészni, mert a nép kegyelettel viseltetik e növény iránt, melynek gyökere nagy éhségkor sokakat mentett meg az éhhaláltól. Nem is oly rossz eledel, íze hasonlít a káposzta torzsához, s nagy táperővel bír.” A hazánkból kipusztultnak hitt növényt 1932-ben kenesei kirándulása során fedezte fel újra dr. Goszleth Ernő (1881–1957) fővárosi főjegyző, a BSE turista szakosztályának elnöke. A fajt Jávorka Sándor azonosította. Németh Ferenc és Seregélyes Tibor 1982-ben írták "Ne bántsd a virágot" című könyvükben "Balatonkenesén még a legutóbbi években is találkoztunk olyan öreg nénivel, akinek legkedveltebb csemegéje a tátorjánfőzelék volt, és szőlőjében ha nem is termesztette, de konyhakerti növényként kímélte a gyomként betelepülő tátorjánt".
Irodalom
Jávorka S. (1932): A tátorján
Magyarországon. –Természettudományi Közlöny
64: 428–432.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése