Sáfrányos
imola
Centaurea
solstitialis L.
Dél-eurázsiai és mediterrán
elterjedésű faj, magyarországi előfordulásai zárt áreájának északi határán
fekszenek. Észak-Amerikába behurcolták, ahol
özönnövényként viselkedik. Nálunk utak mentén, legelőkön, parlagokon,
töltéseken, kunhalmokon, szőlők és szántók szegélyén; száraz gyepekben és
gyomtársulásokban; általában száraz agyag- és lösztalajokon tenyészik. Az útépítésekkel
járó bolygatás segítheti terjeszkedését. Hazai
populációi stabilnak tűnnek, amihez hozzájárul jelentős termésképzése és
kiváló újrasarjadó képessége, ámbár az
intenzív legeltetés, a rendszeres kaszálás, az élőhelyek égetése és a
vegyszeres gyomirtás, továbbá a kunhalmokat érő antropogén hatások
(beszántások, talajkitermelés) veszélyeztethetik állományait.
Pinke Gyula
A fényképeket készítették: A:
Kovács Gábor, B: Korda Márton, C: Jakab Gusztáv, D: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Bátori Z. et al. 2014: Adatok Magyarország flórájához és
vegetációjához I. – Kitaibelia 19: 89–104.
Deák B. et al. 2019: A közép-tiszavidéki halmok
flórakutatásának új eredményei. – Kitaibelia 24: 94–105.
Pinke Gy. 2002: A sáfrányos imola (Centaurea solstitialis L.)
a Mosoni-síkon. – Kitaibelia 7: 249–255.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése