Halvány sáfrány
Crocus vittatus Schloss. & Vuk.
Az Alpok délkeleti részétől Erdélyig, délen Macedóniáig fordul elő. A fehér és a kárpáti sáfrány állandósult hibridje (C. albiflorus × heuffelianus). Első hazai lelőhelyét (Pápasalamon) Tallós Pál találta meg az 1950-es években. Később a Dél-Dunántúl néhány pontjáról több tízezres állományai kerültek elő. Az előfordulási körülmények arra utalnak, hogy mindhárom populáció régi, részben nem szándékos betelepítés eredménye. A túltartott vaddisznóállomány túrása, továbbá az öreg szlavón tölgyek pusztulása, a terület naposabbá, szárazabbá válása miatt a Bakonyalján állománynagysága mintegy harmadára zsugorodott. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás is nagyon visszavetheti a virágzását.
Cservenka Judit
 |
| A fényképeket készítette: Molnár V. Attila. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Cservenka J. 2021: Védett edényes növényfajok monitorozása 2021. (Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer). Kutatási jelentés. – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Adattára, Csopak.
Mosolygó-Lukács Á. et al. 2016: Molecular genetic evidence for allotetraploid hybrid speciation in the genus Crocus L. (Iridaceae). – Phytotaxa 258: 121–136.
Surányi Gy. et al. 2010: Analysis of genetic diversity in crocuses with Carpathian Basin origin using AFLP markers. – Acta Biologica Hungarica 61: 149–155.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése