Nyugati csillagvirág
Scilla bifolia L.
Franciaországtól a Balkánon át Törökországig, illetve a Kaukázusig fordulnak elő az alakkör tagjai. Nyugat-Magyarországon a subsp. bifolia, északkeleten a subsp. buekkensis él [Trávníček B. et al. 2009]. A subsp. spetana-t külön tárgyaljuk. A régi magyar szakirodalom az összes tavaszi csillagvirágot e név alatt fogta össze. Ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, bükkösök, szurdok- és sziklaerdők növénye, nagyon kevés alföldi előfordulással. Populációi általában népesek, nagy egyedsűrűségűek. A többi Scilla-fajjal egyetemben éppen csak felnyíló terméseiből hangyák hurcolják el a magokat. Egyes élőhelyein a turizmussal járó taposásnak, virágszedésnek van kitéve, de érzékenyebb károkat inkább az erdők véghasználata, teljes talaj-előkészítéses felújítása okozhat az állományaiban.
Takács Attila
 |
| A fényképeket készítették: A–B: Molnár V. Attila, C: Óvári Miklós. |
 |
A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Kereszty Z. 1993: The distribution of the genus Scilla in Hungary. – Studia Botanica Hungarica 24: 51–75.
Trávníček B. et al. 2009: Squills (Scilla s. lat., Hyacinthaceae) in the flora of the Czech Republic, with taxonomical notes on Central-European squill populations. – Acta Musei Moraviae, Scientiae biologicae (Brno) 94: 157–205.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése