Botanizálás és növényfényképezés az 1980-as és 1990-es években

Őszi füzértekercs fényképezése, 1989. szeptemberében, Kiskundorozsmán. Vidéki Róbert felvétele.

Manapság a digitális fényképezőgépek, a műholdas helymeghatározó eszközök, a korlátlanul hozzáférhető online légifotók és térképek korában nem minden tanulság nélkül való feleleveníteni, hogy miként is folyt néhány évtizede a növények keresése és fényképezése é 

A legrégebbi megmaradt színes diám: magyar kikerics a Szársomlyóról, 1986 február.

A fényképezőgépek "evolúciója"

A szovjet fényképezőgépipar egyik remeke: Szmena-2 (Szmena = váltás, változás). Ez szüleim gépe volt én az ennél kissé modernebb Vilia-val kezdtem (Vilija = akarat). Fénymérő nincs, a legközelebbi élesre állítható tárgytávolság kb. 90 cm. Növényfényképezésre szinte alkalmatlan. Az expozíciós időt úgy lehetett beallitani, hogy napos idő, borult vagy átmeneti ikonra tekerte az ember a tárcsát...

Fekete kökörcson termése. 1983 körül.

Közönséges bábakalács kórója. 1983 körül.

Az első, komoly fényképezőgépem gyári csomagolásban: Zenit-11. Ára: 2900 Ft, 1983 körül. Spórolt pénzemből vettem, akkoriban kb. egy havi fizetés volt. Tamás nevű osztálytársam nem merte megvenni a saját spórolt pénzéből, mondván mit szólnak a szülei.. Ezért kölcsönkérte az enyémet, hazavitte, mint a sajátját... Ha belenyugszanak másnap bemegy az Ofotértbe és vesz egyet... Igy történt.

Zenit-11. Van fénymérő (igaz, hogy nem az objektíven keresztül mér hanem a felette levő ablakon keresztül). De tükörreflexes es cserélhető az objektív (tehát használható közgyűrű) és más gyújtótávolságú objektív is!

Zergeboglár, a tapolcafői Kalapács-ér égerligetében. 1987. május 12.

Az első belső fénymérős gépem: a régóta vágyott Practica MTL5B. Keresztapám vette az NDK-ban. Kb. kéthavi átlagfizetés volt az ára 1986 körül. Ennek megmaradtak az alapobjektív mellett a széleslátószögű (35mm) és kistele (135mm) objektívei is (előbbi termőhelyekhez, utóbbi habitusok fényképezéséhez). És számos közgyűrű, amelyek már "átvitték" a gépről a blende szűkítését az objektívre. Előtte ugyanis voltak olyanok is amik nem vitték át és azokkal csak teljesen nyitott rekesszel lehetett exponálni..

Kaukázusi zergevirág. Balatonederics, 1988. április 30.

A "magyar buhera"

Itt olyan házilagos készítésű leleményeket elevenítek fel, amelyek innovációs fejlesztési mechanizmusát hatékonyan katalizálták a korlátozottan rendelkezésre álló financiális források... Azaz igyekeztünk kitalálni valamit azok helyett a dolgok helyett amiket nem tudtunk megvenni.

A makroobjektív drága, a közgyűrű is. Az alapobjektívvel viszont nem lehet közeli témákra élességet állítani. Hacsak a néhány forintért az Ofotértben kapható NDK-gyártmányű tetszóleges (olcsó) szűró foglalatába nem csiszoltatunk optikusssal nagyítólencsét... Az ilyen házi gyártmányú előtétlencsék persze sokszor okoztak kromatikus aberrációkat és vignetta hatást a sarkokban... Mégis számos így készült kép jelent meg például az 1995-ös orchideás könyvben...

Az ember megtalálja a régóta vágyott növényt és izgalmi állapotban tépi le az objektívről a sapkát. Ami aztán gyakorta elveszik... Raksányi Zsolt barátunk egy túra sikerességét abban mérte például, hogy hány objektív-sapkát vesztett el... Persze ha 30-as - 40-es horgászzsinórral (magyarul: damil, édesapám ilyennel rángatta ki a pontyokat a városlődi bányatóból) felkötjük a sapkát a gépre az önerőből elveszthetetlenné válik. Csak úgy kell megcsinálni, hogy a tok fedele lecsukható maradjon...

Nincs pénzed vakura, mégis szeretnél sötétben fényképezni? Használj borotválkozótükröt! Erős napfényben ugyan túlságosan "kemény" a fénye derítéshez, de borult időben és mély árnyékban aranyat ér. Az egyetlen hátránya, hogy törékeny..

A diákat tároló dobozok árát is borsosnak találtam. Ezért szaloncukros dobozból némi kartonpapír és Technocol Rapid felhasználásával alakítottam ki ezt a "diakoffert".

Lássuk a képeket!

Akkoriban ez nem is volt olyan egyszerű... Először is ugye meg kellett venni a drága filmet. A 36 "kockás", tehát elvileg 36 expozíció elkészítésére alkalmas filmre - speciális befűző technikával - azonban akár 38-39 képet is lehetett exponálni. De utána még elő kellett hívatni (ez persze külön költség). Aztán bekeretezni, feliratozni stb. A legolcsóbb diakeret a Magyarországon világhírű DIAPLAST volt. Mint a képen látható ennek is használtam a gyári papírdobozait diák tárolására. Ha az ember papírképet akart csináltatni a diapozitívokról az további viszonylag drága és időigényes procedúra volt...

A lelőhelyek dokumentálása és az információcsere

Akkoriban leveleztünk. Ez úgy történt, hogy elővettünk egy papírlapot, leírtuk rá a gondolatainkat, kérdéseinket, megcímeztünk egy borítékot, megvettük rá a bélyeget és aztán postára adtuk / vagy bedobtuk egy postaládába. A levél pár nap alatt a címzettnél volt. Ő megírta a válaszát és hasonlóan juttatta el hozzánk. Tehát jó esetben 1 hét alatt info-t cseréltünk. Ezt illusztrálja egy Szilaj Rezső barátomtól 1988. június 3-án kelt levél, amelyben egy azt követő heti közös kirándulásról egyeztetünk... buszmenetrend van, gps koordináta nincs. Ha a személyes találkozó nem jönne össze az 50 km-es óriási távolság miatt, akkor ott a kézzel készült térkép-vázlat (Seregélyes Tibor szerint: "Móricka-rajz) segít... És működött!! "Süt, főz!"

1989. március, szorgalmi időszak az egyetemen I. éves koromban. Hétköznapokon oktatás, hétvégeken fotózás... Március 15-én (nemzeti ünnep) irány Kassa: filmet venni olcsón. Aztán Tornai-karszt, Bükk, Bátorliget. Megint 5 nap az egyetemen, aztán szombaton már

a Zákány-Őrtilosi-dombsor és vasárnap Zala.

1989 július első két hete (már vége a vizsgaidőszaknak):

Bükk - Zemplén - Tornai-karszt. Persze vonattal és hálózsákkal. Jelmagyarázat:

Hór = Hór-völgy, Rhuta = Répáshuta, Ablakos = Ablakoskő-völgy,

Leány = Leány-völgy, Bohó = Bohó-rét (Gyertyán-kúti rétek), Nhuta: Repka-vgy =

Nagyhuta: Repka-völgy.