Szamárbogáncs (Onopordum).
A szamár és a bogáncs összetétele; a tüskés kórók állati táplálékként való megnevezésének hagyományába illik. A német Eselsdistel azonos jelentésű név, amelyet Vörös a magyar szó fordításos mintájának tekint. A szamár előtag nem valamely virágrész szamárhoz hasonló alakját írja le, hanem a durva, szúrós növény és az állat kapcsolatát fejezi ki. A szamárbogáncs nevet Mágocsy-Dietz 1923-ban Wagner 1908-as gyomnövénykönyvéből is idézi, népi használatú nevek között. A növény régebbi szamártövis, szamárrózsa nevei más korú megnevezések. Ezért a szamárbogáncs pontos alakját nem indokolt automatikusan középkori vagy Diószegiék által alkotott névként besorolni. Népi használatú, fordításos eredetű szaknév. (Mágocsy-Dietz 1923: 122–123; Vörös 2008: 365.)
Irodalom
Mágocsy-Dietz S. 1923: Szamárkenyér. – Magyar nyelv 19(5–6): 122–123. Elérhető: https://real-j.mtak.hu/15360/1/MagyarNyelv_1923.pdf
Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése