Zászpa a szénában

 

Nemrégiben egy vámospércsi gazdálkodó behozott egy kevés szénát a tanszékre. Mint elmondta az idén az aszály miatt nincs takarmány a lovainak, ezért Erdélyből vásárolt szénát, ami szerinte tele van a mérgező őszi kikerics leveleivel. Megvizsgáltuk a mintát és megállapítottuk, hogy nagy mennyiségben található benne fehér zászpa (Veratrum album), ami szintén mérgező. Az alábbiakban a zászpákról teszem közzé a legfontosabb toxikológiai és népi növényismereti tudnivalókat.

Bevezetés

A fehér zászpa (Veratrum album), valamint a vele közeli rokonságban álló Lobel-zászpa (V. lobelianum), és fekete zászpa (V. nigrum) mérgező szteroidalkaloidokat tartalmazó növények. Az állattartás szempontjából a legfontosabb körülmény, hogy a fehér zászpa nemcsak frissen, hanem megszárítva, a szénában is veszélyes. A fekete zászpa szárított anyagában szintén kimutattak toxikológiailag jelentős alkaloidokat, de a három növény állatfajonkénti veszélyességéről eltérő részletességű adatok állnak rendelkezésre (Siegle & Pietsch 2024).

A zászpák a Melanthiaceae családba tartoznak. A Veratrum lobelianum egyes botanikai és állatorvosi munkákban önálló fajként, másokban V. album subsp. lobelianum néven szerepel. A szűkebb értelemben vett fehér zászpa virágai fehéres felszínűek, a lobelianumé sárgászöldek.

Fehér zászpa (Veratrum album) a Turjánvidéken és a Kárpátokban, valamint a virágzat közelről.

Lobel-zászpa (Veratrum lobelianum)

Fekete zászpa (Veratrum nigrum)

Toxikológia

Azászpák méreganyagai nem egyetlen vegyületből állnak. A Veratrum album fontos alkaloidjai a protoveratrin A és B, a germerin, a jervin, a pszeudojervin, a rubijervin és a veratridin. A különböző alkaloidok mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya befolyásolja a mérgező hatást (Universität Zürich é. n. b). Siegle & Pietsch műszeres vizsgálatában a V. album gyökerében, gyöktörzsében és termésében különösen magas alkaloid-koncentrációkat találtak; az egyes szervek és minták eredményei jelentősen eltértek. A növény mérgezősége ezért nem jellemezhető egyetlen, minden termőhelyre és növényi részre érvényes százalékértékkel (Siegle & Pietsch 2024).

A V. lobelianum alkaloidjai közül közvetlen analitikai adatok igazolják a protoveratrin A és B, valamint a jervin jelentőségét: e fajból készült készítmény okozta mérgezésekben ezeket vérplazmából és vizeletből is kimutatták (Melnik et al. 2022). Christov és munkatársai mongóliai és bulgáriai V. lobelianum-, illetve V. nigrum-mintákból összesen tizenkét szteroidalkaloidot izoláltak. A lobelianum vizsgált anyagából például veralosinint, veralosint és teinemint különítettek el. Ez az összetett kémiai kép arra is figyelmeztet, hogy egy növény teljes alkaloidkészletét nem lehet a legismertebb egy-két méreganyagra szűkíteni (Christov et al. 2010).

A fekete zászpa gyökerének és gyöktörzsének vizsgálata során többek között jervint, veratramint, pszeudojervint, veratrozint, rubijervint és veratroilzigadenint határoztak meg. Ezek nem mind azonos hatású vegyületek, és az eltérő feldolgozások az alkaloidprofilt is módosíthatják (Cong et al. 2008). A V. nigrum két németországi levélmintájában protoveratrin A-t és jervint is kimutattak. Ez közvetlen bizonyíték a levél alkaloidtartalmára, de két botanikus kerti minta alapján nem állítható fel általános veszélyességi rangsor a fekete és a fehér zászpa között (Siegle & Pietsch 2024).

A heveny idegrendszeri és keringési mérgezés egyik alapvető mechanizmusa a feszültségfüggő nátriumcsatornák működésének megzavarása. A veratridin elősegíti a tartósan nyitott csatornaállapotot, megváltoztatja az aktiváció és az inaktiváció menetét, így elhúzódó nátriumbeáramlást és a sejthártya tartós depolarizációját okozhatja. Ezt elektrofiziológiai kísérletek is alátámasztják. A hatás nem egyszerűen az idegsejtek „bénítása”: kezdetben rendellenes ingerlés is kialakulhat, amelyet a normális ingerületképzés zavara követhet (Zhu et al. 2009).

A keringési tünetekhez reflexes folyamat is hozzájárul. Az érzőidegi, köztük a bolygóidegi pályák ingerlése a Bezold–Jarisch-reflexhez kapcsolódó válaszokat válthat ki: lassul a szívműködés, csökken a vérnyomás, és légzésgátlás is jelentkezhet. A mérgezés súlyosságát tehát az idegrendszer és a szív-érrendszer egymással összefüggő működészavara adja, nem pusztán a gyomor-bél rendszer irritációja (Schep et al. 2006). Már a tisztított protoveratrin és veratridin korai humán vizsgálataiban is leírták a vérnyomáscsökkentő reflexet, valamint a hányással és kiszámíthatatlanul mély vérnyomáseséssel járó mellékhatásokat (Meilman & Krayer 1950).

Az egyes alkaloidok közötti különbség a fejlődési rendellenességek értékelésénél különösen fontos. A ciklopamin a Smoothened fehérjéhez kötődve gátolja a Hedgehog-jelátvitelt, amely az embrionális fejlődés egyik meghatározó szabályozó rendszere (Chen et al. 2002). A klasszikus, egyszemű bárányokkal kapcsolatos bizonyítékok a V. californicum-hoz és annak alkaloidjaihoz kötődnek. Vemhes juhokon ciklopamin és egyes rokon alkaloidok, köztük jervin teratogén hatását mutatták ki a vemhesség meghatározott időszakában (Keeler & Binns 1968). Ezekből nem következik, hogy a három itt tárgyalt eurázsiai zászpa valamennyi állatfajban, azonos adagban és azonos vemhességi napon ugyanezt okozza. A rokon alkaloidok jelenléte indokolja az óvatosságot, de nem helyettesíti a fajspecifikus bizonyítékot.

A fehér zászpa iránti érzékenység nem korlátozódik egyetlen állatcsoportra. A zürichi állatorvosi adatbázis lovakra, szarvasmarhákra, kutyákra és sertésekre is közöl szájon át felvett friss növényanyagra vonatkozó letálisadag-adatokat. Ezek lovaknál körülbelül 1 g/testtömegkilogramm, szarvasmarhánál 1–3, borjúnál 0,5–1, kutyánál 0,07–0,3, sertésnél 15 g/testtömegkilogramm értékek. Ezek régebbi szakirodalomból összeállított, tájékoztató adatok, nem egységes kísérletsorozat LD50-értékei, és nem biztonságos etetési határértékek. A forrás V. album sensu lato megjelölése miatt sem tekinthetők a V. album sensu stricto és a V. lobelianum külön-külön meghatározott adagjainak (Universität Zürich é. n. b).

A mérgezés állatokban nyálzással, kólikával, hasmenéssel, bizonytalan járással, izomgyengeséggel és görcsökkel járhat. Lassú vagy szabálytalan szívműködés, vérnyomásesés és nehézlégzés is kialakulhat; súlyos esetben keringési elégtelenség okoz elhullást. A tünetek együttese állatfajonként és a felvett mennyiségtől függően változik (Universität Zürich é. n. b).

Juhok esetében a kárpáti népi állattartásból is ismerünk mérgezési megfigyeléseket. A gyimesi gazdák a fehér zászpát „ászpa” néven ismerték, és beszámoltak arról, hogy a juhok olykor szívesen fogyasztják, majd nyálzanak, öklendeznek vagy hánynak, és el is pusztulhatnak. Ezek terepi adatközlők megfigyelései, ezért nem helyettesítik az állatorvosilag igazolt esetsorozatot, de jól dokumentálják a helyi veszélyismeretet. A kötet a szénatörmelékbe került mérgező növények sertésekre jelentett veszélyét is rögzíti (Babai et al. 2014: 92., 98.).

A fekete zászpánál közvetlen kísérletes bizonyíték áll rendelkezésre egerek mérgezésére. Zhang et al. (2014) szárított gyökér- és gyöktörzsdrogból készített vizes kivonatokat vizsgáltak, önmagukban és más gyógynövénnyel kombinálva. A kísérletben remegés, görcsök és elhullás jelentkezett; a különböző keverékek eltérő hatását az alkaloidösszetétellel is összevetették. A kivonatokkal végzett kísérlet a V. nigrum mérgezőképességét igazolja. Egy másik egérkísérletben a V. nigrum kivonata akut és tartósabb expozíció után májkárosodást, valamint anyagcsere-eltéréseket okozott (Wei et al. 2017).

A hatás rovarokra is kiterjed. A V. nigrum szárított gyökeréből előállított alkaloidkivonat laboratóriumban a német csótány kifejlett hímjeire és nimfáira egyaránt mérgező volt. A szerzők a kivonattal acetilkolinészteráz-gátlást is mértek. Ez a keverék egy további vizsgált hatása; önmagában nem bizonyítja, hogy a gerincesek zászpamérgezésének alapmechanizmusa ugyanez volna. A kísérlet növényvédelmi kutatási eredmény, és nem igazolja egy házilag készített szer hatásosságát vagy biztonságosságát (Cai et al. 2018).

A madarakra vonatkozó helyi adatok bizonyító ereje más jellegű. A gyimesi néprajzi gyűjtés a fehér zászpával elkövetett baromfimérgezés emlékét is megőrizte. Ez a feljegyzés történeti-néprajzi adat, nem ellenőrzött dózis–hatás vizsgálat, és a tyúkok érzékenységéből más madárfajokra sem ad számszerű becslést (Babai et al. 2014: 98.). A források alapján tehát emlősök és egyes rovarok érzékenysége közvetlen toxikológiai adatokkal is igazolt, a helyi baromfihasználatot pedig ennek megfelelően, külön bizonyítéktípusként kell kezelni.

A széna kérdésére a V. album tágabb értelmezésénél egyértelmű a válasz: a szárítás nem inaktiválja az alkaloidokat (Universität Zürich é. n. b). A V. lobelianum szárított gyökeréből és gyöktörzséből ténylegesen izolált alkaloidok ugyancsak bizonyítják, hogy a száradt növény nem válik méreganyagmentessé (Christov et al. 2010). A V. nigrum esetében különösen szemléletes, hogy a rovarvizsgálat szárított gyökérből indult ki, mégis biológiailag aktív, mérgező kivonatot eredményezett (Cai et al. 2018). A szénakészítést ezért egyik esetben sem lehet igazolt méregtelenítő eljárásnak tekinteni.

A közvetlen analitikai bizonyíték még ennél is pontosabb: Siegle & Pietsch (2024) a V. album és V. nigrum vizsgált növényi részeit 60 °C-on húsz órán át szárította, és az így kapott porban határozta meg az alkaloidokat. Ez a szárítás utáni fennmaradásukat igazolja; nem mondja meg, hogy természetes szénaszárításkor a kiinduló mennyiség hány százaléka marad meg. A fekete zászpára ebből nem vezethető le szénabeli biztonsági küszöb vagy az elhullás várható aránya. Friss és száraz növényi tömeget a víztartalom különbsége miatt sem szabad egymással közvetlenül összehasonlítani.

A gyimesi gazdálkodásban a megelőzés része volt az ászpa külön levágása és összegyűjtése, hogy ne keveredjen a szénába. A helyi tudás arra is kiterjedt, hogy a növény leszáradó állapotban sem feltétlenül marad érintetlen a juhok előtt (Babai et al. 2014: 98.). Ez a tapasztalat összhangban áll a szárítás után is megmaradó alkaloidok laboratóriumi kimutatásával. A takarmányba került zászpa felismerésekor a tétel állatorvosi értékeléséhez a növényazonosítás és a szennyezettség megítélése szükséges; a száradtság önmagában nem bizonyítja a veszélytelenséget.

Az emberi mérgezések jól érzékeltetik, hogy a veszély nem csupán elméleti. Gilotta és Brvar négy olyan felnőtt esetét közölte, akik medvehagymának vélt V. albumot fogyasztottak salátában vagy levesben. Rövid időn belül emésztőszervi és idegrendszeri tünetek, továbbá lassú szívverés és alacsony vérnyomás alakult ki (Gilotta & Brvar 2010). Két másik betegnél tárnicsból készített ital helyett véletlenül zászpát tartalmazó szeszes ital fogyasztása okozott mérgezést (Zagler et al. 2005). A levesben vagy alkoholos készítményben bekövetkezett mérgezés azt is mutatja, hogy a szokásos házi feldolgozás nem tekinthető megbízható méregtelenítésnek.

A V. lobelianum használatának önálló klinikai példája az oroszországi Veratrum Aqua készítmény. Melnik et al. (2022) négy ember mérgezését vizsgálták; a külsőleges tetűirtásra szánt tinktúra alkaloidjait biológiai mintákban azonosították. Arra is rámutattak, hogy a népi gyakorlatban a készítményt alkoholfogyasztási zavar kezelésére is helytelenül alkalmazták. A vizsgált esetekben a műszeres toxikológia alapozta meg a diagnózist, mert a betegek nem erősítették meg a készítmény bevételét (Melnik et al. 2022).

Népi felhasználás

A népi felhasználások között Erdélyben a külső élősködők elleni alkalmazás különösen jól adatolt. Bartha et al. (2015) erdővidéki felmérése, valamint az általuk összevetett korábbi gyűjtések a fehér zászpa gyökerének tetűirtó, illetve parazitaellenes használatát több erdélyi tájról is közlik. A vizsgálatban a mérgező növények alkalmazását külsőleges kezelésként jegyezték fel. Az ilyen néprajzi adatok a használat tényét támasztják alá, nem ellenőrzött gyógyhatást vagy állatgyógyászati biztonságosságot igazolnak.

Az erdélyi egérirtás emléke konkrét forrással is megerősíthető. Lőrinczi Etelka Fejezetek Árapatak népi életéből című monográfiájában a „Zászpa (Veratrum album), Fehérzászpa” szócikk a gyökeret juhok rühössége elleni szerként és egerek pusztítására használt növényként is megnevezi. A szerző a növényt ritkának és nagyon mérgezőnek írja le (Lőrinczi 2001: 128.).

A gyógyászati felhasználás történetében a keringési hatásnak is volt szerepe. Meilman & Krayer (1950) tisztított protoveratrinnal és veratridinnel végzett klinikai vizsgálatot magas vérnyomásban, de már ekkor hangsúlyozták a súlyos toxikus reakciókat és a növényi készítmények változó összetételét. A toxikológiai áttekintés szerint a Veratrum-készítmények vérnyomáscsökkentő alkalmazását a szűk terápiás tartomány miatt feladták (Schep et al. 2006). A V. nigrum kínai gyógyászati hagyományában magas vérnyomás, epilepszia és más kórállapotok kezelése is szerepelt; a feldolgozás hatását éppen a toxikus alkaloidok miatt vizsgálták. A speciális feldolgozás és az egyszerű szárítás toxikológiai következményei nem azonosíthatók egymással (Cong et al. 2008).

A mai kutatás számára az izolált vegyületek továbbra is érdekesek: egyes alkaloidok sejttenyészetben gátolják a daganatsejtek szaporodását, a ciklopamin pedig a Hedgehog-jelátvitel vizsgálatának fontos eszköze lett (Christov et al. 2010; Chen et al. 2002). Ezek a megfigyelések elkülönítendők a teljes növény gyógyászati alkalmazásától. Mérgezés gyanújakor a humán toxikológiai ellátás középpontjában a keringés támogatása és a tüneti kezelés áll; állatoknál is sürgős állatorvosi vizsgálat indokolt. A történeti felhasználások és a laboratóriumi eredmények nem adnak alapot házi gyógyszeradag vagy biztonságos takarmányozási mennyiség meghatározására (Schep et al. 2006; Universität Zürich é. n. b). 

Irodalom

Babai D., Molnár Á., Molnár Zs. 2014: „Ahogy gondozza, úgy veszi hasznát”. Hagyományos ökológiai tudás és gazdálkodás Gyimesben. Budapest–Vácrátót: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet; MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet. 174 pp. Hivatkozott helyek: 92., 98. o.

Bartha S. G., Quave C. L., Balogh L., Papp N. 2015: Ethnoveterinary practices of Covasna County, Transylvania, Romania. – Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine 11: 35. https://doi.org/10.1186/s13002-015-0020-8

Cai X., Li Q., Xiao L., Lu H., Tang J., Huang J., Yuan J. 2018: Insecticidal and Acetylcholinesterase Inhibition Activity of Veratrum nigrum Alkaloidal Extract against the German Cockroach (Blattella germanica). – Journal of Arthropod-Borne Diseases 12(4): 414–420. A folyóiratszám éve 2018; a kiadói online megjelenés dátuma 2019. január 16. https://doi.org/10.18502/jad.v12i4.361

Chen J. K., Taipale J., Cooper M. K., Beachy P. A. 2002: Inhibition of Hedgehog signaling by direct binding of cyclopamine to Smoothened. – Genes & Development 16(21): 2743–2748. https://doi.org/10.1101/gad.1025302

Christov V., Mikhova B., Ivanova A., Serly J., Molnar J., Selenge D., Solongo A., Kostova N., Gerelt-Od Y., Dimitrov D. 2010: Steroidal Alkaloids of Veratrum lobelianum Bernh. and Veratrum nigrum L. – Zeitschrift für Naturforschung C 65(3–4): 195–200. https://doi.org/10.1515/znc-2010-3-405

Cong Y., Zhou Y.-B., Chen J., Zeng Y.-M., Wang J.-H. 2008: Alkaloid profiling of crude and processed Veratrum nigrum L. through simultaneous determination of ten steroidal alkaloids by HPLC–ELSD. – Journal of Pharmaceutical and Biomedical Analysis 48(3): 573–578. https://doi.org/10.1016/j.jpba.2008.05.023

Gilotta I. & Brvar M. 2010: Accidental poisoning with Veratrum album mistaken for wild garlic (Allium ursinum). – Clinical Toxicology 48(9): 949–952. https://doi.org/10.3109/15563650.2010.533675

Keeler R. F. & Binns W. 1968: Teratogenic compounds of Veratrum californicum (Durand). V. Comparison of cyclopian effects of steroidal alkaloids from the plant and structurally related compounds from other sources. – Teratology 1(1): 5–10. https://doi.org/10.1002/tera.1420010103

Lőrinczi E. 2001: Fejezetek Árapatak népi életéből. Szerkesztette: Czégényi Dóra és Pozsony Ferenc. Kriza Könyvtár. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság. Hivatkozott hely: A természet és a tudomány határán című fejezet, 128. o., „Zászpa” szócikk.

Meilman E. & Krayer O. 1950: Clinical Studies on Veratrum Alkaloids. I. The Action of Protoveratrine and Veratridine in Hypertension. – Circulation 1(2): 204–213. https://doi.org/10.1161/01.CIR.1.2.204

Melnik E. V., Belova M. V., Potskhveriya M. M., Simonova A. Yu., Tyurin I. A., Ramenskaya G. V. 2022: Veratrum Alkaloid Determination in Four Cases of Veratrum Aqua Poisonings. – Journal of Analytical Toxicology 46(1): e42–e47. Első online megjelenés: 2021. február 9. https://doi.org/10.1093/jat/bkab019

Schep L. J.; Schmierer D. M., Fountain J. S. 2006: Veratrum poisoning. – Toxicological Reviews 25(2): 73–78. https://doi.org/10.2165/00139709-200625020-00001

Siegle J. & Pietsch J. 2024: Determination of Veratrum alkaloid contents in three Veratrum species by HPLC-MS/MS. – Phytochemical Analysis 35(7): 1577–1586. https://doi.org/10.1002/pca.3401

Universität Zürich, Institut für Veterinärpharmakologie und -toxikologie é. n. a: Arznei- und Giftpflanzen: Veratrum album L. s. l. – CliniPharm/CliniTox, online adatbázis, botanikai adatlap. Hozzáférés: 2026. november 11. https://www.vetpharm.uzh.ch/GIFTDB/PFLANZEN/0055_bot.htm

Universität Zürich, Institut für Veterinärpharmakologie und -toxikologie é. n. b: CliniTox Pflanzengifte: Veratrum album. – CliniPharm/CliniTox, online adatbázis, toxikológiai adatlap. Hozzáférés: 2026. november 11. A letálisadag-adatok az adatlap szerint Lorgue, Lechenet és Rivière 1987-es állatorvosi toxikológiai kézikönyvéből származnak. https://www.vetpharm.uzh.ch/GIFTDB/PFLANZEN/0055_tox.htm

Wei Z., Qian Q., Dong X., Li N., Sun G., Gao S., Dong X. 2017: Metabolomic approach to understand the acute and chronic hepatotoxicity of Veratrum nigrum extract in mice based on ultra-high-performance liquid chromatography coupled with quadrupole time-of-flight mass spectrometry. – Toxicology Mechanisms and Methods 27(9): 687–696. https://doi.org/10.1080/15376516.2017.1351017

Zagler B., Zelger A., Salvatore C., Pechlaner C., De Giorgi F., Wiedermann C. J. 2005: Dietary poisoning with Veratrum album—a report of two cases. – Wiener klinische Wochenschrift 117(3): 106–108. https://doi.org/10.1007/s00508-004-0291-x

Zhang X., Wang Y., Liang Q., Ma Z., Xiao C., Tan H., Gao Y. 2014: The Correlation between Chemical Composition, as Determined by UPLC-TOF-MS, and Acute Toxicity of Veratrum nigrum L. and Radix paeoniae alba. – Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine 2014: 892797. https://doi.org/10.1155/2014/892797

Zhu H.-L., Wassall R. D., Takai M., Morinaga H., Nomura M., Cunnane T. C., Teramoto N. 2009: Actions of veratridine on tetrodotoxin-sensitive voltage-gated Na+ currents, NaV1.6, in murine vas deferens myocytes. – British Journal of Pharmacology 157(8): 1483–1493. https://doi.org/10.1111/j.1476-5381.2009.00301.x