Közmondás: „Csalánba nem üt a ménkű”
Átvitt értelme: Az értéktelennek, hitványnak tartott ember gyakran megússza a bajt, miközben különbeket csapás ér.
Etnobotanikai háttér: A szólásban a gyakori, csípős csalán az értéktelennek tekintett növény jelképe, noha a nagy csalánt (Urtica dioica) sokféleképpen hasznosították. Zsenge hajtásaiból levest és főzeléket készítettek, állati takarmányként és gyógynövényként is használták, szárának háncsrostjaiból pedig fonalat, szövetet és kötelet állítottak elő. Különböző növényi részeiből és különféle pácanyagok alkalmazásával sárgás, zöldes vagy barnás festékanyagokat is nyertek. A mondáshoz olyan népi hiedelmek is kapcsolódtak, amelyek szerint a csalán távol tartja a villámot: zivatar idején egyes vidékeken csalánt dobtak a tűzbe, vagy a háztetőre hajították. Ennek valódi villámvédelmi hatása természetesen nincs; a csalán mágikus védelmező szerepéhez tartozó népszokás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése