Nagy
pacsirtafű
Polygala
major Jacq.
Pontuszi–szubmediterrán
flóraelem. Közép- és Dél-Európában, valamint a Fekete-tenger mellékén át
Iránig fordul elő. Főleg a meszes, meleg,
száraz–félszáraz, laza termőrétegű helyeket kedveli. Élőhelyei zárt
dolomitsziklagyepek, sziklafüves és pusztafüves lejtők, erdőssztyeprétek,
irtásrétek, felnyíló tölgyesek szélei. Szőlőhegyek régen felhagyott, az évszázados erózió miatt sekély termőrétegű parcelláiban,
regenerálódó fajgazdag sudár rozsnokos gyepekben és korábban szántóföldi
művelés alatt állt, néhány évtizedes gyepesedő parlagokon is megjelenhet, gyakran
védett lenfajokkal közösen. A Dunántúli- és az Északi-középhegység hegylábi és
dombvidéki régióiban stabil állományai élnek.
Malatinszky Ákos
A fényképeket készítették: A:
Korda Márton, B: Bauer Norbert, C: Molnár V. Attila, D: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése