Magyar
nyúlkapor
Trinia
kitaibelii M. Bieb.
Diszjunkt-diszperz áreájú,
Közép-Szibériától az Ibériai-félszigetig számos
száraz kontinentális éghajlatú tájban felbukkanó sztyepnövény. Áreája centrumának a Volgamenti-hátság
árvalányhajas rétsztyepjei
tekinthetők, szigetszerű európai állományai egy mainál szárazabb klímaidőszak maradványai lehetnek. Hazai
megfigyelései bázisokban gazdag, kötött talajokon kialakult, többségében lösz
hatású középhegység-peremi–dombsági, zárt szárazgyepekből valók. A Nagyalföldön
az agrárterületek térhódítása miatt igen ritka. Élőhelyeinek megóvása, extenzív
tájhasználatának fenntartása, agrártájban a mezsgyevédelmi szempontokat
biztosító gazdálkodás segítheti megőrzését. Populációi jellemzően kis
egyedszámúak, így mindenhol veszélyeztetett faj.
Bauer Norbert
A fényképeket készítették: A:
Bauer Norbert, B–C: Mészáros András.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése