Nagy gombafű
Androsace
maxima L.
Diszjunkt áreájú,
eurázsiai–szubmediterrán, ősszel csírázó egyéves faj. Löszfalak és nyílt
löszpusztagyepek, erodálódó felszínek növénye. A hegy- és dombvidékeken
felhagyott vagy extenzíven művelt szőlőkben és gyümölcsösökben, mezsgyéken,
löszmélyutak és szakadó partok nyílt élőhelyein, gátoldalakon, kőfalak fugái
között, sekély termőrétegű szántókon fordul elő. Alföldi meredek falú, földből
készült létesítmények (kurgánok, gátak) gyepjeiben és vakondtúrások felszínén is tenyészik. Élőhelyeinek
feltörése, kultúrába vétele, túllegeltetése,
valamint a növényzet záródása, illetve az extenzív szőlők művelési
módjának intenzívvé válása a legfőbb veszélyeztető tényezői. Ugyanakkor
fenológiája miatt a nyári vegyszeres gyomirtás kevéssé érinti.
Pinke Gyula
A fényképeket készítették: A–B:
Molnár V. Attila, C: Mészáros András, D: Takács Attila, E: Farkas Sándor.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Deli T. & Lobmáyer N. 2011: A nagy gombafű (Androsace
maxima L.) gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között. – A
Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34: 23–37.
Molnár V. A. 2000: Gyom vagy sztyepnövény? – A nagy gombafű.
– Élet és Tudomány 55(34): 1072–1073.
Pál R. 2002: Az Androsace maxima L. előfordulása a mecseki
flórajárás területén. – In: Salamon-Albert É. & Borhidi A. (szerk.): Magyar
botanikai kutatások az ezredfordulón: tanulmányok Borhidi Attila 70.
születésnapja tiszteletére. – Pécsi Tudományegyetem TTK Növénytani Tanszék,
Pécs. pp.: 275–282.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése