Nagy
völgycsillag
Astrantia
major L.
Európai faj, közép-európai
hegyvidéki (alpi és kárpáti) elterjedési súlyponttal.
Mezofil erdei növény. Hazánk csapadékosabb dombvidéki és középhegységi
tájain bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szikla- és szurdokerdőkben él, de
megtaláljuk hegyi réteken, hűvös, árnyas erdőszegélyeken is. Kedveli a
bázisokban és tápanyagban gazdag, laza szerkezetű talajokat. Országosan nem
veszélyeztetett, de a nagyvadállomány legelése, taposása lokálisan gyengítheti állományait. Rövid életű évelő, magról is
jól szaporodik. Az Északi-középhegységben, az Alpokalján és a
Délnyugat-Dunántúlon populációi stabilnak mondhatók, a magashegységektől távol
eső, kis egyedszámú dunántúli-középhegységi állományai viszont nagyon
sérülékenyek.
Vojtkó András & Bauer Norbert
A fényképeket készítették: A:
Molnár V. Attila, B: Bauer Norbert, C: Molnár V. Attila, D–E: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése