Sárga
ibolya
Viola
biflora L.
Cirkumboreális
alpin–boreális flóraelem. Európában elsősorban a magashegységek szubalpin–alpin
zónájában gyakori, de megtalálható alacsonyabb régiókban is, ahol hideg
mikroklimatikus zugokban marad fenn. Inkább
mészkedvelő növény, amely a tápanyagban gazdag, nedves talajokat
kedveli. Hazánkban jégkorszaki reliktum,
egyetlen előfordulása ismert a Bükk hegység fennsíkjának északi
letörésén. Élőhelye szurdokerdő nedves kőtörmeléke, amelynek nyáron is hideg
klímáját a kőtörmelék közül szivárgó hideg levegő tartja fenn. A
fennmaradásához fontos a téli csapadék, amely a kőtörmelék közé beszivárogva és
megfagyva temperálja az élőhelyet. Állományát
az éghajlat melegedésével az egyre korábban kihajtó nagy csalán (Urtica dioica) fenyegeti, kiszorítja.
Sulyok József
A fényképet készítette: Sulyok
József.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése