Pilisi
len
Linum dolomiticum Borbás
A
budai-hegységi Kis- és Nagy-Szénás dolomitsziklagyepjeinek – jobbára
preglaciális reliktumként számontartott – faja. Faji önállósága vitatott,
tekintve, hogy növényünk morfológiailag nagyon hasonlít a délkelet-balkáni
elterjedésű L. elegans Spruner ex
Boiss.-hoz. A kérdés annak ellenére sincs megnyugtatóan tisztázva, hogy
korábban neves botanikusaink diagnosztikus különbségeket feltételeztek a két
faj között, a csészecimpa/termés hosszaránya, illetve a tőlevelek alakja
vonatkozásában [Degen Á. 1903; Jávorka S. 1910].
Az újabb kutatások szerint a pilisi len egyetlen, jelentősen fragmentálódott
populációja alacsony genetikai diverzitást mutat, s mintegy 130 egyedet számlál
[Major
Á. & Dobolyi K. 2008]. Élőhelyének mindennemű
bolygatása és inváziós növények betelepülése veszélyezteti.
Somlyay Lajos
A fényképet készítette: Tóth
György.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Degen Á. 1903: Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. –
Magyar Botanikai Lapok 2: 347–351.
Jávorka S. 1910: Nehány adat a magyar Flóra ismeretéhez,
egyszersmind a Linum flavum L. európai alakkörének revisiója. – Magyar
Botanikai Lapok 9: 145–163.
Major Á. & Dobolyi K. 2008: A dolomitlen (Linum
dolomiticum) genetikai változatossága és populációjának genetikai szerkezete. –
In: Dobolyi K. & Kézdy P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a
Szénás-hegycsoporton. Duna–Ipoly nemzeti Park Igazgatóság, Budapest. pp.:
249–280.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése