Pusztai
meténg
Vinca
herbacea Waldst. & Kit.
Pontuszi–pannóniai,
Nyugat-Ázsiától Közép-Európáig elterjedt síksági–kollin flóraelem. Hazai
elterjedési mintázata szépen kirajzolja a meszes alapkőzeten kialakult,
természetes tisztásokkal tagolt homoki és löszpusztai tölgyeseket az Alföldön,
továbbá középhegységeinkben az ezekkel vegetáció-fejlődéstörténeti kapcsolatban
álló karsztbokorerdőket, molyhos tölgyeseket, elegyes xeroterm sziklaerdőket. Sztyepréteken, sziklagyepekben,
cserjésekben is előforduló, melegigényes évelő, lágyszárú faj. Jó
vízáteresztésű, bázikus talajokat részesít előnyben. A beerdősülés (mélyárnyék),
erőltetett erdősítés, helyenként a
túllegeltetés, illetve vegetációs időben a gyepek égetése, az alföldi
sztyeprétek feltörése és az inváziós fajok térnyerése is veszélyeztetheti.
id. Papp László & Bauer
Norbert
A fényképeket készítették: C:
Bauer Norbert, D: Korda Márton, E: Schmidt András.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Bényei-Himmer M. et al. 1999: Adatok az őshonos Vinca fajok
szaporodásbiológiájához. – Kitaibelia 4: 165–167.
Csiky J. & Purger D. 2013: Herbaceous periwinkle, Vinca
herbacea Waldst. et Kit. 1799 (Apocynaceae), a new species of the Croatian
flora. – Acta Botanica Croatica 72: 399–406.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése