Gumós
macskahere
Phlomis
tuberosa L.
A nemzetség legszélesebb
elterjedési területtel rendelkező képviselője,
amely Ázsiától a Balkánon keresztül Közép-Európáig fordul elő. Hazánkban
még nem tekinthető ritkának, de a Dunántúlon a Keleti-Bakonytól nyugatra és
délre már igen szórványos az elterjedése. A lösznövényzet tipikus faja, amely a
hegylábperemi érintkező területeken előfordul szilárd alapkőzeten is (pl.
mészkövön, andeziten, tufákon). A hagyományos művelés megszűnése miatt
élőhelyei eleve fragmentálódtak, kiemelten az alföldi mezsgyéken élő állományok
igen sérülékenyek. A faj más pusztai növényekhez hasonlóan igen ellenálló, a
gumószerűen megvastagodó gyökere révén viszonylag jól tűri mind a
túllegeltetést, mind a felhagyást követő cserjésedést, és az alkalmi tüzeket
is.
Schmotzer András
A fényképeket készítették: A:
Molnár V. Attila, B: Bauer Norbert, C: Molnár V. Attila, D: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Jakab G. (szerk.) 2012: A Körös-Maros Nemzeti Park
növényvilága. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése