Bokros
patkócím
Hippocrepis
emerus (L.) Lassen
Elsősorban dél-európai faj, amely délre Észak-Afrikáig, keletre Szíriáig
hatol, de elszigetelt állományai találhatók egészen Skandináviáig. Dombvidéki–magashegységi, meleg- és
mészkedvelő faj, hazánkban elsősorban mészkövön és dolomiton találjuk,
ritkábban előfordul bazalton és permi vörös homokkövön is. Fényigényes, a
teljesen zárt állást nem kedveli, bár képes hosszabb ideig elviselni.
Leggyakrabban száraz és félszáraz tölgyesekben, kiritkult, ligetes részeken,
erdő- és útszélek félárnyékos helyein találhatjuk. Másik jellegzetes, az
előzővel gyakran érintkező hazai élőhelyét a sziklafalak, sziklakibúvások és
környékük változatos, mozaikos növényzete jelenti. Jelenleg kevéssé
veszélyeztetett, a vadállomány rágása okoz problémát.
Bölöni János
A fényképeket készítették: D–E:
Bauer Norbert, F: Korda Márton.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Allan G. J. et al. 2003: Molecular phylogenetic analysis of
tribe Loteae (Fabaceae): Implications for classification and biogeography. –
In: Klitgaard B. B. & Bruneau A. (eds.): Advances in Legume Systematics,
Part 10. Higher Level Systematic. – Royal Botanic Gardens, Kew. pp.: 371–393.
Degtjareva G. V. 2010: Phylogenetic placement of Podolotus
suggests independent origin of lomentaceous fruits in Coronilla and Hippocrepis
(Leguminosae: Loteae). – Pakistan Journal of Botany 42(Ali Festschrift): 10–25.
Lassen P. 1989: A new delimitation of the genera Coronilla,
Hippocrepis and Securigera (Fabaceae). – Willdenowia 19: 49–62.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése