Pusztai
kékatracél
Cynoglottis
barrelieri (All.) Vural & Kit Tan
Elterjedési
területe az Appennini-félszigettől a Balkánon át Kis-Ázsiáig,
illetve a Kárpát-medencén túl a Dnyeperig tart. Gyakran pontuszi–mediterrán
fajként kategorizálják, pedig valódi mediterrán
klímán alig él. Nálunk síksági–kollin elterjedésű mész- és melegkedvelő
faj. Főként löszvidékekhez kötődik, de mészkő-, dolomit-, sőt andezitsziklás
lejtőgyepekben is ismert. Cserjés szárazgyepmozaikokban, mérsékelten
bolygatott löszgyepekben él, az alföldön gyakran szántóföldek és vonalas
létesítmények mezsgyéire szorulva. Az összefüggő, kiterjedt löszpusztákon
hiányzik. Utak és mezőgazdasági táblák szegélyében
a vegyszerelsodródás, illetve a „szőrös mezsgyék” elszántása veszélyezteti. A fokozottan védett atracélcincér (Pilemia
tigrina) tápnövénye.
Takács Attila
A fényképeket készítették: E:
Riezing Norbert, F: Soós Gábor, G: Lengyel Attila, H: Molnár V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Jakab G. (szerk.) 2012: A Körös-Maros Nemzeti Park
növényvilága. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése