Keleti gyertyán
Az Appennini-félszigettől a
Kaukázusig elterjedt mediterrán cserjések, melegkedvelő erdők jellemző, gyakori
faja. Alapkőzetben nem válogatós. Dombvidéki
területeken a leggyakoribb, de időnként felhatol 1500 méteres magasságig
is. Hazánkban egyetlen reliktumállománya ismert, amelyet Boros Ádám fedezett
fel 1953-ban [Boros Á. 1954], ez egyben a faj legészakibb természetes előfordulása. A közeli Alcsúti Arborétum szomszédságából is jelzik, itt – mint a
Budai Arborétumban és Őrtilos mellett is – ültetett egyedei fordulnak,
illetve fordultak elő. Élőhelye fokozottan védett, állománya stabil. Karsztbokorerdőkben,
mediterrán jellegű cserjésekben, hegyoldalakon él, nálunk kizárólag dolomiton.
Kora tavasszal virágzik, termései nyár elejére érnek.
Barina Zoltán
A fényképeket készítették: A:
Bauer Norbert, B–C: Molnár V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Boros Á. 1954: Florisztikai közlemények IV. – Botanikai
Közlemények 45: 247–250.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése