Poloskavész-békabogyó
Actaea
europaea (Schipcz.) J. Compton
Közép-európai
flóraelem, posztglaciális reliktum. Elterjedésének súlypontja Közép-Európa
északi részén Lengyelországra tevődik. Nyugaton
Csehország és Ausztria keleti széléig, míg keleten Ukrajnában a Dnyeperig, dél felé a Déli-Kárpátokig jut el. Üde
erdőkhöz kötődő, inkább mészkedvelő növény.
Hazánkban kizárólag szurdok- és sziklaerdők félárnyékos sziklakibúvásainak,
sziklafalainak hasadékaiban fordul elő. Jelenleg biztosan csak a Bükkben élnek
kritikusan alacsony egyedszámú populációi. A
hazai állománya nem haladja meg a 100 tövet, amelyből évente csak kevés virágzik.
A növényt a tájidegen muflon rágása és taposása, valamint az egyre melegebb és
szárazabb éghajlat veszélyezteti. A múlt században gyógynövényként gyűjtötték.
Sulyok József
A fényképeket készítette: Molnár
V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése