Volgamenti hérics
Adonis
volgensis DC.
Pontuszi–pannon flóraelem, elterjedési területe a Bajkál-tó északi előterétől a Kárpát-medencéig húzódik. Sztyepfaj, fajgazdag löszgyepekben, csernozjom talajon él. Előfordulása hazánkban Csorvásra és Kengyelre korlátozódik. Csorváson 1935-ben találták meg, 1970-re a kipusztulás szélére jutott, majd 1971-ben hazánk első védett növényfaja lett. 2012-ben került elő Kengyel határában kb. 20 töve. Csorvási állományát egykor a tavaszi hérics és a volgamenti hérics állandósult hibridjeként azonosították. 2012-ben genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a hazai növény a volgamenti hériccsel azonos. Régen tályoggyökér néven használták a gyökerét a népi orvoslásban. Több telepített állománya is van a Dél-Tiszántúlon. Őshonos állományai stabilak.
Kapocsi Judit & Jakab Gusztáv
A fényképeket készítették: E–F:
Molnár V. Attila, G–H: Kapocsi Judit, I: Molnár V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Jakab G. & Sallainé Kapocsi J. (szerk.) 2005: Erdélyi
hérics (Adonis ×hybrida). KvVM Természetvédelmi Hivatal. Fajmegőrzési Tervek. –
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest.
Sallainé Kapocsi J. & Rómerné Bota V. 2020: A volgamenti
hérics (Adonis volgensis Stev.) dél-tiszántúli állományainak alakulása 2005 és
2019 között a Körös-Maros Nemzeti Parkban. – Crisicum 11: 71–110.
Sramkó G. et al. 2012: A csorvási hérics filogenetikai
helyzetének molekuláris és morfometriai vizsgálata. – Kitaibelia 17: 55.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország
védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és
Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése