Kisvirágú hunyor
Helleborus
dumetorum Waldst. & Kit. ex Willd.
Nyugat-balkáni, pannóniai
flóraelem, nálunk hegy- és dombvidéki faj. A
Dunántúli-középhegység keleti felében a Pilisig gyakori, a Nyugat-Dunántúl
középső részén és a Dél-Dunántúlon szórványos előfordulású. A másik két hazai
hunyorfajjal együtt nem fordul elő, elterjedési területeik inkább érintkeznek
egymással. Egykori ültetések maradványaiként kastélyparkokban, templomkertekben
és környezetükben is meghonosodik. Inkább mészkedvelő, cseres- és
gyertyános-tölgyesek, bükkösök, ligeterdők növénye, kultúrerdőkben (akácos),
szőlőhegyek gyümölcsöseiben, kaszálóin sokáig túlél. Egyes térségekben még gazdag állományai élnek, de az intenzív erdőgazdálkodással
szemben kíméletet érdemel. Az utóbbi évtizedekben visszaszorulóban van.
Balogh Lajos & Óvári Miklós
 |
| A fényképeket készítették: A: Putz Dávid, B–C: Kulcsár László. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Jávorka S. 1940: Növényelterjedési határok a Dunántúlon.
Székfoglaló értekezés. – Mathematikai és Természettudományi Értesítő 59:
967–997.
Simonkai L. 1891: Növényföldrajzi vonások hazánk flórájának
jellemzéséhez. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 24: 587–629.
Sz. Lacza J. 1959: Beiträge zur Arealkunde der ungarischen
Helleborus-Arten. – Annales Historico-naturales Musei Nationalis Hungarici 51:
201–209.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése