1130 körül Hildegard von Bingen bencés apátnő, német természettudós,
polihisztor, zeneszerző kézirataiban mintegy háromszáz gyógyhatású növényről
számolt be. Leírásai a kolostori gyógyászat, a népi növényismeret és a
középkori természetfelfogás határán állnak. Jelentősége abban áll, hogy a latin
tudományosságon belül női szerzőként őrzött meg és rendszerezett jelentős
mennyiségű növényi gyógyászati tapasztalatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése