Nemzeti Kiválóság Program kutatói portré

A Nemzeti Kiválóság Program keretében elnyert Szentágothai János tapasztalt kutatói ösztöndíjhoz kapcsolódó kutatói portré megtekinthető ide kattintva. 

Ezúton is köszönöm tanítványaimnak a tevékeny közreműködést!

Az akácról, az üregi nyúlról és az Európai Unióról

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Kossuth Rádiónak adott interjújában arra kérte az Európai Parlament magyar képviselőit, hogy érjék el, hogy ne alkossanak EU-s rendeletet az özönfajok szabályozásáról. (Az interjú meghallgatható itt, az ominózus rész 7 perc 48 másodpercnél kezdődik.)

A miniszter úgy érvel, hogy az akác nem özönfaj, mert tudatosan telepítették be. Ezzel szemben ismét le kell írnom, hogy egy özönfaj nem attól válik özönfajjá, hogy miként került eredeti elterjedési területétől távoli területekre:

Özönfajon olyan fajokat értünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni és tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát), míg a sokszor emlegetett krumpli, paprika, paradicsom nem képesek hazánkban emberi közreműködés nélkül fennmaradni, tért hóditani és befolyásolni az őshonos életközösségeket.

A világban sok példa van arra, hogy tudatosan betelepített (és nem véletlenül behurcolt) fajok környezeti problémákat és/vagy gazdasági károkat okoztak, ennek legszemléletesebb példája talán az üregi nyúlé (Oryctolagus  cuniculus). Ez a faj eredeti elterjedési területén, Dél-Európában és Észak-Afrikában visszaszorulóban van néhány betegség (Myxomatosis, nyúl-calicivirus), valamint a túlzott vadászat és az élőhelyek elvesztése miatt, ugyanakkor vadászati céllal számos területre betelepítették. A legtöbb helyen természetes ellenségek hiányában rendkívüli mértékben elszaporodott és katasztrofális  hatással van a helyi élővilágra és gazdasági szempontból is óriási károkat okoz. A történet iskolapéldáját Ausztrália szolgáltatta, amelynek Victoria államába 1859-ben 24 példányt telepített be Thomas Austin. A nyulak ragadozók hiányában és az enyhe telek következtében gyorsan elszaporodtak, kiszorítva ausztráliai erszényes 'megfelelőiket' (Macrotis) és veszélybe sodorva a birkatenyésztéssel foglalkozók megélhetését. 1901 és 1907 között megakadályozandó az üregi nyulak további terjedését összesen 1833 km hosszúságú 'nyúl-biztos kerítést' építettek (ennek összes költsége akkoriben kb. félmillió dollár volt)! A kerítés alatt a nyulak természetesen  gond nélkül átástak, felette pedig átugrottak...

Visszatérve az akácra, az EU immár hivatalosan is megerősítette, hogy senki sem akarja kiirtani a fehér akácot Magyarországról. Janez Potocnik, EU környezetvédelmi biztos megkapta Fazekas Sándor levelét, amelyben a vidékfejlesztési miniszter azt kérte az uniós biztostól, hogy az akácméz alapanyagát adó fehér akác ne kerüljön fel a visszaszorítandó nem őshonos állat- és növényfajokról készülő listára - erősítette meg kedden az MTI megkeresésére a hírt a biztos szóvivője. Joe Hennon elmondta, hogy az erre vonatkozó rendelet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely alapján a bizottság köteles figyelembe venni, hogy egy-egy faj mióta van jelen Európában és milyen gazdasági-társadalmi haszon származik belőle.

"Ezek a megfontolások szerves részét képezik majd annak az elemzésnek, amely alapján össze fog állni a lista" - ismertette a szóvivő.
Hennon azt is világossá tettei, hogy abban az esetben, ha a fehér akác mégis rákerülne a listára, Magyarországnak elsősorban arról kellene gondoskodnia, hogy ne terjedjen tovább. Ez nem jelentené azt, hogy Magyarországnak teljes mértékben ki kellene irtania az akácosokat.
"A jogszabály elsődleges célja, hogy megakadályozza új invazív, nem őshonos fajok behurcolását az EU-ba, valamint azt, hogy megakadályozza azoknak az idegen fajoknak a megtelepedését és terjedését, amelyek a legnagyobb fenyegetést jelentik a biodiverzitásra, a gazdaságra és az emberi egészségre" - fejtette ki Joe Hennon.
A bizottság tavaly szeptemberben ismertette javaslatát az úgynevezett nem őshonos özönfajok visszaszorítására, amelyek a brüsszeli testület szerint évente 12 milliárd euró értékű kárt okoznak az európai agráriumnak. A tiltólistára tett fajokat tilos lesz importálni, forgalomba hozni, felhasználni és szabadon engedni a környezetben.
Hennon azt is részletesen ismertette, hogy a bizottság adatai szerint 12 ezer nem őshonos állat- és növényfaj él jelenleg Európában, és körülbelül minden hatodik számít agresszíven terjedő úgynevezett özönfajnak. Ezek közül van, amelyik az emberre is veszélyes, mint például az ázsiai lódarázs vagy a tigrisszúnyog, mások épületekben vagy a termésben okoznak károkat, mint az ártéri japánkeserűfű vagy a nutria.
Emellett egyes behurcolt fajok veszélyt jelentenek olyan őshonos európai állatokra, amelyek elengedhetetlenek az európai ökológiai rendszer egyensúlyának fenntartásához, az Amerikából származó szürke mókus pedig kiszorítja az európai vörös mókust.
Az élőhelyek pusztulása mellett az idegen invazív fajok felelnek a legtöbb őshonos állat- és növényfaj kihalásáért - magyarázta az MTI-nek Janez Potocnik szóvivője.
Joe Hennon arra is rámutat, hogy a bizottság olyan fajokról állít össze listát, amelyek uniós szinten is aggodalomra adnak okot. A listát a bizottság a tagállamokkal közösen, kockázatelemzés és tudományos bizonyítékok figyelembe vételével állítja össze - hangsúlyozta a szóvivő.

Összefoglalva: bárcsak az akáckérdésben  tanúsított magatartás lenne a legnagyobb baj az EU-val.

Elérhető a neten a KITAIBELIA 2. évfolyam 1. füzete (1997)

Elérhetők a világhálón a KITAIBELIA botanikai-természetvédelmi folyóirat 2. évfolyam 1. füzetében megjelent cikkek:

Molnár Attila – Vidéki Róbert: Bevezető

Csapody István – Szodfridt István: Tallós Pál (1931-1968). Emlékképek egy fiatalon elhunyt botanikusról

Tallós Pál: bibliográfia

Bölöni János – Király Gergely – Szmorad Ferenc – Tímár Gábor: Új adatok az Északi-Bakony flórájának ismeretéhez

Bölöni János – Király Gergely: A bajuszvirág (Epipogium aphyllum [F. W. Schmidt] Sw.) két új előfordulása a Bakonyban

Szmorad Ferenc: A Szentgáli Tiszafás vegetációtérképe

Nagy József: Adatok a Börzsöny-hegység flórájához

Penksza Károly – Salamon Gábor: Adatok a Cserehát, Bódva-völgy és a Rakacai-völgymedence flórájához I.

Pelles Gábor: Karcsú nőszőfű (Epipactis gracilis B. & H. Baumann) a Sátor-hegységben

Takács Gábor: Zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha (Custer) Rchb.) a Csepel-szigeten

Frank Norbert: Védett növények a soproni Dudlesz-erdőben

Kalapos Tibor – Szerényi Júlia: A Magyarországról kipusztultnak vélt deres szádorgó (Orobanche caesia Rchb.) előfordulása az érdi Sánc-hegyen

Hulják Péter: Néhány újabb adat a Zempléni-hegység dendroflórájának ismeretéhez

Jakab Gusztáv: Egy újabb ősláp a Nyírségben: A piricsei Júlia-liget botanikai értékei II. (Mohák-Bryophyta)

Mészáros András: Adatok Várpalota környékének flórájához

Csiky János: A Botrychium virginianum (L.) Sw. fitocönológiai és ökológiai vizsgálata a kunfehértói holdrutás erdőben

Bartha Csaba: Florisztikai adatok a Hangony-völgyből

Schmotzer András: Florisztikai adatok a Déli- és az Északi-Bükkből

Vojtkó András : Adatok a Bükk hegység orchidea-flórájához

Csiky János: Adatok a Medves környéki bazaltvidék növényvilágáról

Molnár Attila: A magvak csírázását segítő módszerről

Molnár Attila: Az öldöklő aszat (Cirsium furiens GRIS. ET SCH.) új termőhelye Debrecen mellett

Matus Gábor: Érdekesebb florisztikai adatok egy nyírségi ruderális élőhelyről

Kevey Balázs: A Doronicum orientale HOFFM. elterjedése Magyarországon

Keszei Balázs: Adatok a fehér sáfrány (Crocus albiflorus KIT. EX SCHULT.) előfordulásának ismeretéhez a Kőszegi-hegységben

Lájer Konrád: Vázlatok a Carex hartmanii Cajander magyarországi elterjedésérõl, cönológiai viszonyairól

Waldstein Franz Adam ––– Kitaibel Pál (fordította: Hortobágyi T. Cirill – Jakabné Csizmazia Eszter: A Colchicum arenarium W. et K. és a Viola ambigua W. et K. leírása a Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae” (Bécs, 1802-1812) című műből

Hortobágyi T.Cirill: Kitaibel Pál fõ műve –- az “Icones” -– általános bemutatása és annak teljes revideált, betűrendes fajlistája

Andrássy Péter: A Kitaibel Pálról szóló forrásmunkák bibliográfiája (1993-1996)

Magyarország növényritkaságai: Buxbaum-sás

Kétezer fajával a palkafélék (Cyperaceae) családjának legnagyobb nemzetsége a sásoké, mely egyben a növényvilág egyik legfajgazdagabb csoportja. Hazánkban több mint 60 fajuk él. A legtöbb ember képzeletében a sások vizek partjain, mocsarakban élő növények. Ezzel szemben a havasi gyepektől a pusztákig szinte minden élőhelytípusra eljutottak. Hazai képviselőik közül több mint 25 faj száraz gyepekben vagy erdőkben fordul elő.

A legtöbb sásfaj egylaki, azaz az egyivarú, porzós és termős virágok megtalálhatóak egyazon növényen, de vannak kétlaki fajok is. A hazai flórában mindössze egyetlen kétlaki sás van, az üde láprétekre jellemző lápi sás (Carex davalliana). Ennek csak porzós virágokat viselő hímivarú és csak termős virágú nőivarú példányai is vannak.

Az egylaki sásfajok végletekig leegyszerűsödött virágai különböző módon szerveződhetnek virágzatokba. A sások felismerésénél, határozásánal a füzérkék szerkezetének, a porzós és a termős virágok egymáshoz viszonyított helyzetének, a bibék számának igen fontos szerepe van. Egyes fajoknál ugyanabba a füzérbe tömörülnek a porzós és termős virágok, ezesetben a növényen csupa egyforma, vegyesivarú füzérke található (Homostachyae). Másoknál a porzós és a termős virágok külön–külön alkotnak füzérkéket, melyek egymástól alakjukban különböznek (Heterostachyae). Az utóbbiak közé tartozik a Buxbaum-sás is. Alsó füzérkéi kizárólag termős virágokból állnak, a csúcsi füzérke alján viszont porzós, tetején pedig termős virágok találhatók. Hasonló sás-faj a Kárpát-medence flórjában csupán egy van: az északi sás (Carex hartmanii). A két növényt Carex polygama néven egy fajba is sorolták. A Buxbaum-sás (Carex buxbaumii Whlbg.) alsó murvalevele többnyire eléri a virágzat hosszát, csúcsi füzérkéje vastagabb, bunkó alakú. Mindkét faj lazán gyepes, magassásréteken, lápréteken, fűzlápokban élő növény. Az északi sás korábban csupán a Bakonyaljáról, Nyirád mellől volt ismert, az utóbbi évtizedben viszont az intenzív kutatásnak köszönhetően több mint tucatnyi új lelőhelyen került elő az ország legkülönbözőbb vidékein. A Buxbaum-sást csupán néhány éve találta meg Lájer Konrád Magyarországon, eddig az ország néhány pontján került elő.

 

A fajt Georg Wahlenberg (1780–1851) uppsalai egyetemi tanár írta le, aki a skandináv és az alpesi flóra tanulmányozása után 1813-ban mintegy négy és fél hónapos látogatást tett a Magas–Tátra környékére és elsőként adta az Északi–Kárpátok növényföldrajzi, éghajlati, geológiai jellemzését.

Mediterrán orchidea kalauz: Epipactis persica

Tudományos név: Epipactis persica (Soó) Nannfeldt

Etimológia: A faj elnevezése Perzsiára utal.

Synonyma: Helleborine persica Soó, Epipactis helleborine subsp. persica (Soó) Sundermann, Epipactis microphylla subsp. persica (Soó) Hautzinger, Epipactis danubialis Robatsch & Rydlo, Epipactis atrorubens subsp. danubialis (Robatsch & Rydlo) Ciocirlan & Rösler

Magyar név: Perzsiai nőszőfű

Virágzási idő: Június – augusztus.
Elterjedés: Afganisztán, Észak-Pakisztán, Irán, Törökország, Leszbosz, Duna-delta.

Az Epipactis persica elterjedése (a térkép forrása)

Cikk a Természet Világa folyóiratban

Megjelent a növényi funkcionális jellegekről írott ismeretterjesztő cikkünk (E. Vojtkó A., Molnár V. A. & Lukács B. A. (2014): Rejtőzködő információk a növényekben.) a Természet Világa című folyóirat 145 évfolyam 5. számának 226-228. oldalain. A cikk letölthető pdf formátumban innen.

Pályázat az MTA doktori címre

A MTA Doktori Tanácsa 2014. április 18-ai ülésén döntött az MTA doktori cím megszerzése érdekében benyújtott pályázatom eljárásra bocsátásáról. Az Európai kosborfélék (Orchidaceae) és látonyafélék (Elatinaceae) kutatása: taxonómiai és ökológiai esettanulmányok című doktori mű tézisfüzete megtekinthető itt.