Levéltelen bajuszvirág
Epipogium aphyllum Sw.
Euroszibériai flóraelem. Elterjedésének déli határa Spanyol-, Olasz-, Görögország és Törökország hegyvidékein, a Kaukázuson át Japánig húzódik. Hazánkban hegy- és dombvidéki faj. Enyhén mészkerülő. Rendkívül nedvességigényes, a mélyárnyékot tűrő erdei növény. Legtöbbször bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben találták, de emellett lucfenyővel elegyített égerligetben és telepített lucfenyvesben is előkerült. Gyakran völgytalpi helyzetű, ideiglenes vagy állandó vízfolyás, szivárgás mentén lévő erdőkben bukkan fel. Termőhelyein általában alacsony a lágyszárúak borítása. Igen érzékeny élőhelye mikroklímájának megváltozására, a lombkorona felnyílására és a vadkárra. Törékeny rizómáját és az avarban vagy a talajban rejtőző indáit a taposás károsítja.
Sulyok József & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítette: Csábi Miklós. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Nagy T. et al. 2018: Precipitation and timing of flowering in ghost orchids (Epipogium aphyllum Sw.). – Acta Botanica Hungarica 60: 223–230.
Sulyok J. & Beránek Á. 2019: Adatok a Tarnavidék, az Upponyi-hegység és környéke flórájához. – Kitaibelia 24: 173–172.
Sulyok J. & Sulyok M. 2011: Az Epipogium aphyllum (FW Schmidt) Sw. előfordulása a Bükk hegységben. – Kitaibelia 16: 97–98.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése