Széleslevelű nőszőfű
Epipactis helleborine (L.) Crantz
Eurázsiai flóraelem, elterjedésének déli határa Spanyolországon, Észak-Afrikán, Szicílián, Görögországon, Kis-Ázsián, a Kaukázuson keresztül Pakisztánig és a Himalájáig húzódik. Észak felé Skóciától Skandinávián át Szibériáig elterjedt. Észak-Amerikába a 19. században behurcolták, azóta intenzíven terjed. A talaj kémhatására, mésztartalmára nézve közömbös. Bükkösökben, különböző tölgyes társulásokban, gyertyánosokban, fenyvesekben, gesztenyésekben, bokorerdőkben, ligeterdőkben, tölgy-, nyár- és fenyőültetvényekben, cserjésekben él. Élőhelyeinek degradációja, erdészeti tevékenységek, túltartott nagyvadállomány által okozott taposás, túrás és trágyázás veszélyezteti. A vad ritkán legeli, virágzatait levéltetvek gyakran károsítják.
Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítette: Molnár V. Attila. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése