Ciklámenlila nőszőfű
Epipactis placentina Bongiorni & P. Grünanger
Diszperz elterjedésű európai faj. Olaszországból, Szicíliából, Franciaországból (Isère, Korzika), Svájcból, Szlovákiából, Horvátországból és hazánkból ismert. A Mátrában Vrabélyi Márton gyűjtötte 1865-ben, majd 2010-ben került elő magányos töve, 2019-ben pedig egy jelentősebb állománya. A Mecsekben 1998 és 2001 között két lelőhelyen észlelték [Tóth I. Zs. 2000], a Bakonyban 2024-ben találták egyetlen tövét. Európában domb- és hegyvidéki zónában, őshonos vegyes lomberdőkben (főleg bükkösök és szelídgesztenyések), valamint feketefenyvesekben található. A Mátrában idősebb középhegységi bükkösben fordul elő [Tóth G. et al. 2020]. Állományait kis kiterjedésük, alacsony egyedszámuk mellett az erdőgazdasági munkák, a település közelsége és a nagyvadállomány veszélyeztethetik.
Molnár V. Attila
![]() |
| A fényképeket készítették: C: Farkas Sándor, D: Csirmaz Kálmán. |
![]() |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Bongiorni L. & Grünanger P. 1993: Epipactis placentina Bongiorni et Grünanger, spec. nova a new species of E. muelleri-group from northern Italy. – Mitteilungsblatt Arbeitskreise Heimische Orchideen Baden-Württemberg 25: 459–466.
Tóth G. et al. 2020: A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron. – Kitaibelia 25: 247–248.
Tóth I. Zs. 2000: Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger Magyarországon. – Kitaibelia 5: 331–332.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése