Magyarország védett hajtásos növényei - Bugaci nőszőfű

Bugaci nőszőfű

Epipactis bugacensis Robatsch

Magyarország területéről, Bugacról leírt faj [Robatsch K. 1990]. Egy ideig a Duna–Tisza köze homoki bennszülöttjének hittük, de a Franciaországban és Svájcban, a Rhone völgyében, valamint Németországban és Ausztriában, a Duna és az Inn mellett talált, eleinte E. rhodanensis-ként leírt növények a bugaci nőszőfűvel azonosíthatók [Süveges K. et al. 2022]. Nálunk síkvidéki növény, csupán a Duna–Tisza köze és a Jászság homokvidékeiről ismert. Mérsékelten árnyéktűrő, mészkedvelő faj. Telepített és természetközeli erdőkben: tölgyesekben, ligeterdő-fragmentumokban, magányos tölgy vagy feketefenyő alatt, de legjelentősebb állományai talajvízközeli telepített nyárasokban élnek [Wucherpfennig W. 2003]. Egész nemzetségének egyik legkorábban virágzó, önmegporzó faja.

Molnár V. Attila

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Robatsch K. 1990: Epipactis bugacensis K. Robatsch, spec. nova – eine neue Epipactis-Art aus Ungarn. – Berichte aus den Arbeitskreisen Heimische Orchideen 7: 12–15.

Süveges K. et al. 2022: Native and alien poplar plantations are important habitats for terrestrial orchids. – Preslia 94: 429–445.

Wucherpfennig W. 2003: Über Epipactis bugacensis und E. rhodanensis. – Journal Europäischer Orchideen 35: 37–55.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.