Trencséni nőszőfű
Epipactis pseudopurpurata Mered’a
A Sztrázsó-hegységből (Szlovákia) 1996-ban leírt faj, amely később előkerült a Nagy-Fátrában, a Kócs-hegységben és a Fehér-Kárpátokban, Csehország délkeleti részén, valamint Magyarországon, a Budai-hegységben [Csábi M. & Halász A. 2016], a Gödöllői-dombvidéken [Csábi M. & Tóth G. 2016], a Vértesben [Riezing N. 2021] és a Bakonyban. Ismert hazai állományai gyertyános-tölgyesekben élnek, nagyon sérülékenyek, előfordulásuk igen kis területre korlátozódik, és nagyon kis egyedszámúak, többnyire csak néhány, de legfeljebb 20 példányt számlálnak. Állományait az erdészeti munkák mellett a jelentős létszámú nagyvadállomány taposása, túrása és rágása, a Budai-hegységben a kirándulók és a lovasturizmus, a jelentős nyári aszályok és a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) terjedése veszélyeztethetik.
Csábi Miklós & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítette: Csábi Miklós. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Csábi M. & Halász A. 2016: Új orchideafaj a magyar flórában: Epipactis pseudopurpurata Mered’a. – Kitaibelia 21: 27–32.
Csábi M. & Tóth G. 2016: Epipactis pseudopurpurata Mered’a a Gödöllői-dombvidéken. – Kitaibelia 21: 258.
Riezing N. 2021: Új Epipactis fajok a Vértes flórájában. – Kitaibelia 26: 104–105.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése