Bugás sás
Carex paniculata L.
Elterjedésének súlypontja Európában van, diszjunkt-diszperz áreával kelet felé Nyugat-Ázsiáig, délen pedig Észak-Afrikáig és a Zöldfoki-szigetekig húzódik. Nálunk síkságtól a középhegységig előfordul. Tápanyagban dús, de nem oxigénhiányos vizekben, vízpartokon, magassásosokban, forráslápokon, vízfolyásokban, láperdőkben, alárendelten lápréteken is él, inkább mészkedvelő. A róla elnevezett társulás uralkodó faja, ahol optimális körülmények között erőteljes zsombékokat alkot. Egyes vidékeken még aránylag nem ritka, de visszaszorulóban van. Legtöbb előfordulási helyén az állománynagyság néhány zsombék. Élőhelyeinek átalakítása (pl. halastavakká), valamint az egyre gyakoribb száraz, meleg időjárás miatti kiszáradása veszélyezteti.
Lájer Konrád
 |
| A fényképeket készítették: C: Sramkó Gábor, D: Mészáros András. |
 |
A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Lájer K. 1998: Az Aldrovanda vesiculosa L. újabb előfordulása és egyéb adatok Magyarország flórájának ismeretéhez. – Kitaibelia 3: 263–274.
Lájer K. 1998: Bevezetés a magyarországi lápok vegetációökológiájába. – Tilia 6: 84–238.
Lájer K. 1999: Florisztikai adatok a Dunántúlról, valamint Vácrátót környékéről. – Kitaibelia 4: 311–317.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése