Gyapjasmagvú sás
Carex lasiocarpa Ehrh.
Cirkumboreális elterjedésű a hideg és valódi mérsékelt övben, diszperz áreával, amely déli irányban felszakadozik. Nálunk síkságtól a középhegységig előfordul, de nagyon ritka. Tápanyaggal közepesen ellátott lápréteken, magassásosokban, tőzegmohás lápokon él, tőzegen vagy tőzeges talajon. Több, róla elnevezett társulás domináns alkotója, amelyek más ritka fajoknak is otthont adnak. Alárendeltebb helyzetben ritkán virágzik. Inkább mészkerülő. Fényigényes, de láperdőben is megtalálható. Magyarországon visszaszorulóban van. Régebben ismert lelőhelyei egy részéről eltűnt. Egykor a láprétek kiszárítása, tőzegbányászat, ma elsősorban a meleg-száraz időjárás, illetve élőhelyeinek nem megfelelő kezelése, hasznosítása (pl. legeltetés) veszélyezteti.
Lájer Konrád
 |
| A fényképeket készítették: B: Mészáros András, C: Bauer Norbert. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Lájer K. 1997: Vázlatok a Carex hartmanii Cajander magyarországi elterjedéséről, cönológiai viszonyairól. – Kitaibelia 2: 103–122.
Lájer K. 1998: Bevezetés a magyarországi lápok vegetációökológiájába. – Tilia 6: 84–238.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése