Ibolyás nőszőfű
Epipactis purpurata Sm.
Európai flóraelem. Dél-Angliától és Dániától déli irányban az Appennini-félsziget déli részéig, délkeleten a Kárpátokig, északkeleten pedig Litvániáig elterjedt. Mészkerülő faj, amely kifejezetten árnyéktűrő és elég nedvességigényes. Ligeterdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek, lucfenyvesek növénye. Viszonylag gyakran fordul elő erdészeti szempontból rontott erdőnek számító elegyetlen gyertyánosokban, amelyek gyepszintje igen gyér. Erősen mikotróf erdei faj, levelei jelentősen redukálódtak, igen sötét erdőállományokban is megtalálható, és viszonylag gyakoriak a klorofillmentes, mikoheterotróf életmódú, lilás rózsaszínű példányai (var. erdnerii). Főként az élőhelyén végzett fakitermelés, készletezés, valamint a fafajcsere veszélyezteti.
Sulyok József & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítették: C: Sulyok József, D: Csábi Miklós. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése