Északi sás
Carex hartmaniorum A. Cajander
Európai–közép-ázsiai flóraelem. A Buxbaum-sástól (C. buxbaumii) élőhelyválasztásában is jól elkülönül. Kékperjés és üde lápréteken, magassásosokban, néha fűzlápokon, kékperjés nyílt tölgyesekben élő évelő. Csapadékosabb években ezt a fajt is több új lelőhelyen fedezték fel. Szárazabb években gyöktörzse kényszernyugalmával lappang. Szélsőségesebb környezeti, labilisabb hidrológiai feltételeket elviselő növény. A C. buxbaumii-tól eltérően csúcsi füzérkéje is hengeres, hajtása sötétebb zöld, termései érés után nem hullanak ki. Élőhelyének szárazodása, a cserjésedés vagy az intenzív kaszálás, ritkán a túlzott legeltetés, többfelé pedig az inváziós fajok spontán terjedése veszélyezteti.
ifj. Papp László & id. Papp László
 |
| A fényképeket készítették: A: Demeter László, B: Molnár V. Attila. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Felföldy L. 2002: Sás-határozó. – Kitaibelia 7: 1–100.
Kulcsár L. et al. 2022: Vas megye védett növényei. – Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely – Sárvár.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése