Madárfészek-békakonty
Neottia nidus-avis (L.) Rich.
Euroszibériai elterjedésű, mikoheterotróf életmódú növény. Elterjedésének déli határa Portugáliától Szicílián, Dél-Görögország és Törökország hegyvidékein keresztül, a Kaukázuson át Iránig húzódik. Észak felé Skóciától Skandinávián át Dél-Szibériáig elterjedt. A talaj kémhatására közömbös, kifejezetten árnyéktűrő növény. Szinte minden erdőtípusban: bükkösökben, tölgyesekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben, mészkerülő, liget- és karsztbokorerdőkben, természetes és telepített fenyvesekben, nyírligetekben, nyárasokban előfordulhat. Fákkal mikorrhizás kapcsolatot kialakító gombák (leggyakrabban Sebacina-fajok) segítségével fedezi a tápanyagszükségletét. Országos állományának fennmaradása jelenleg nem veszélyeztetett.
Molnár V. Attila
![]() |
| A fényképeket készítették: A: Csábi Miklós, B: Csirmaz Kálmán. |
![]() |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
McKendrick S. L. et al. 2002: Symbiotic germination and development of the myco-heterotrophic orchid Neottia nidus-avis in nature and its requirement for locally distributed Sebacina spp. – New Phytologist 154: 233–247.
Selosse M.-A. et al. 2002: Communities and populations of sebacinoid basidiomycetes associated with the achlorophyllous orchid Neottia nidus-avis (L.) L. C. M. Rich. and neighbouring tree ectomycorrhizae. – Molecular Ecology 11: 1831–1844.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése