Dohány – Jean Nicot keserű öröksége
A dohány (Nicotiana tabacum) az egyik legjobb
példa arra, hogy egy növény történelmi karriert futhat be úgy is, hogy végül
súlyos egészségügyi károkkal kapcsolódik össze. A nemzetség neve Jean Nicot
francia diplomatára utal, aki a 16. században hozzájárult a dohány európai
ismertségéhez; róla kapta nevét a nikotin is. A növény számára ez az alkaloid
hatásos védekező vegyület, az emberi idegrendszerben viszont erős függőséget
alakít ki.
Egy levél, amely iparágat teremtett és egészséget rombol
A termesztett dohány nem
egyszerűen egy ma is vadon élő faj háziasított alakja. A Nicotiana tabacum allotetraploid: két különböző ősi dohányfaj
genomját egyesíti. Genomikai vizsgálatok szerint mintegy 200 000 éve, a mai
Nicotiana sylvestris és N. tomentosiformis ősei közötti hibridizációból jött
létre. E szülői vonalak természetes elterjedése a dél-amerikai Andok keleti
oldalán, főként a mai Bolívia és Észak-Argentína térségében találkozik, ezért
ezt tekintik a faj legvalószínűbb eredési területének (Sierro et al. 2013,
2024). A másik fontos termesztett faj, a magasabb nikotintartalmú kapadohány
vagy parasztdohány (N. rustica) más szülőfajok hibridje.
Az ember és a
dohány kapcsolata azonban jóval régebbi a N. tabacum termesztésénél. A Utah
állambeli Wishbone lelőhely tűzhelyéből előkerült, mintegy 12 300 éves
Nicotiana-magvak azt mutatják, hogy észak-amerikai vadászó-gyűjtögetők már a
pleisztocén végén odavittek és feltehetően használtak vad dohányt. A lelet nem
bizonyítja, hogy elszívták: a mag nem tartalmaz nikotint, ezért akár más
növényi részekkel együtt, véletlenül is kerülhetett a tűz mellé. Későbbi pipák
nikotinmaradványai viszont közvetlenül igazolják a dohány füstölését; az
északnyugati fennsíkon legalább 1200 éves, folytonos biomolekuláris adatsor
ismert (Duke et al. 2022; Tushingham et al. 2018).
Az „őslakos
dohányhasználat” nem volt egységes. Amerika különböző népei eltérő Nicotiana-fajokat termesztettek vagy
gyűjtöttek, és a levelet pipában vagy feltekert formában füstölték, tubákként
felszívták, rágták, nyalogatták, italként vagy beöntésben alkalmazták, illetve
a füstöt emberekre, tárgyakra és áldozatokra fújták. Sok közösségben a dohány a
gyógyítás, a jóslás, a diplomácia, a vendégfogadás, a szerződéskötés és a szellemi
világgal való kapcsolatteremtés eszköze volt. Gyakran kis mennyiséget,
szigorúan meghatározott alkalommal használtak; másutt a nagy nikotindózis
hányást, ájulást vagy módosult tudatállapotot idézett elő. Helytelen lenne
ezeket a sokféle, szabályozott gyakorlatokat a modern, napi
cigarettafogyasztással azonosítani — vagy minden amerikai őslakos népre
általánosítani.
Kolumbusz
első útjának résztvevői 1492-ben a Karib-térségben találkoztak a taínók
dohányhasználatával. A spanyol és portugál hajósok, katonák és telepesek
gyorsan átvették a szokást, a mag és a szárított levél pedig néhány évtized
alatt átkelt az Atlanti-óceánon. A dohány Európába kerülésének ezért nincs
egyetlen „feltalálója”: több útvonalon és több közvetítő révén érkezett. Jean
Nicot története ennek a folyamatnak egy különösen sikeres udvari epizódja.
Jean Nicot, az udvari gyógynövény és a világpiac
Jean Nicot de
Villemain (1530–1604) 1559 és 1561 között Franciaország követe volt a portugál
udvarban. Lisszabon ekkor az amerikai, afrikai és ázsiai növények európai
elosztóhelye volt. Nicot dohányt nevelt, leveleit sebek és fekélyek kezelésére
próbálta, majd 1560 körül magot, növényt és porított levelet küldött francia
udvari pártfogóinak. A legismertebb történet szerint Medici Katalin anyakirályné
migrénjét tubákkal enyhítették. Az udvari anekdota részletei bizonytalanok, de
az jól dokumentált, hogy Nicot rendkívül határozottan hirdette az új növény
gyógyító erejét.
Nicot nem
elsőként vitt dohányt Franciaországba: André Thevet ferences utazó és kozmográfus
már korábban hozott magot Brazíliából, és később hevesen vitatta Nicot
elsőségét. A névadási versenyt mégis Nicot nyerte. A növényt a 16. század
második felében Nicotiana néven kezdték emlegetni, Linné pedig 1753-ban ezt a
nemzetségnevet rögzítette a modern botanikai nevezéktanban. A fő alkaloidot
1828-ban izoláló Wilhelm Posselt és Karl Ludwig Reimann „Nikotin”-nak nevezte
el; így a diplomata neve a növényen át egy molekulába költözött.
A dohányt
Európában kezdetben csodaszerként ajánlották fejfájástól a köszvényen és
fogfájáson át a fertőzésekig. A növényi eredet és az érzékelhető élettani hatás
a kor orvoslásában könnyen vált a hatásosság bizonyítékává. A használat közben
gyorsan elszakadt az orvosi kerettől. A spanyolok körében a szivar, Angliában
és Hollandiában a pipa, Franciaország arisztokráciájában a tubák, másutt a
rágódohány terjedt. Uralkodók és egyházi vezetők tiltásokkal próbálkoztak, de a
jövedéki adó és az állami monopólium többnyire tartósabbnak bizonyult a
tilalomnál.
A 17. század
elején a virginiai gyarmatosítás gazdasági fordulatát a piacképes, enyhébb ízű
N. tabacum fajták termesztése hozta meg. A munkaigényes dohányültetvények
terjeszkedése földkisajátítással, szerződéses munkások, majd egyre nagyobb
mértékben rabszolgasorba kényszerített afrikaiak munkájával kapcsolódott össze.
A dohány így nemcsak fogyasztási cikk, hanem az atlanti gyarmatosítás, a
rabszolga-kereskedelem és az adóállam egyik fontos árucikke lett.
A cigaretta
sokáig kisebb szerepet játszott, mint a pipa, a szivar vagy a tubák. A 19.
század végi cigarettagyártó gépek azonban naponta százezres nagyságrendben
tudtak egyforma terméket előállítani. Az olcsó tömegtermelés, a vasúti terítés,
a reklám, majd a katonai fejadagok és a világháborúk tették a cigarettát a 20.
század uralkodó dohánytermékévé. A füst gyors nikotinbevitelt biztosít:
belégzés után a nikotin másodpercek alatt eléri az agyat, ami különösen
hatékonyan erősíti a fogyasztási szokást (Benowitz 2010).
A levéltől a dohánytermékig
A dohány apró
magvait rendszerint palántanevelő ágyba vagy tálcába vetik, majd a fiatal
növényeket kiültetik. A nagy, sértetlen levél a termék, ezért a
tápanyagellátás, az öntözés, a kártevők elleni védelem és az érés időzítése
különösen fontos. A virágzat eltávolítása, a „tetejezés” és az oldalhajtások
visszaszorítása a növény erőforrásait a levelekbe irányítja; ezzel a levéltömeg
és gyakran az alkaloidtartalom is nő. A leveleket fajtától és technológiától
függően alulról fölfelé, érési fokozatonként szedik, vagy az egész szárat
levágják.
A friss levél
nem azonos a fogyasztható dohánnyal. A szárítás-érlelés alatt megszűnik a
sejtek működése, lebomlik a klorofill, változik a cukrok, fehérjék, polifenolok
és illékony vegyületek aránya. A Virginia típusú dohányt zárt pajtában,
közvetett meleg levegővel szárítják; a Burley-t levegőn, az orientális dohányt
napon, egyes pipadohányokat tűz füstjénél. Ezután válogatás, fermentálás vagy
érlelés, keverés, ízesítés és aprítás következhet. A feldolgozás nem
ártalmatlan „nemesítés”: a dohányalkaloidokból a szárítás és tárolás során
dohányspecifikus nitrozaminok keletkezhetnek, amelyek közül az NNN és az NNK
bizonyított emberi rákkeltő (Edwards et al. 2017).
Miért termel nikotint a dohány?
A nikotin
nitrogéntartalmú alkaloid, amelyet a dohány főként a gyökérben állít elő. Innen
a farész vízárama szállítja a hajtásba, ahol különösen a fiatal levelek
sejtjeinek vakuólumaiban halmozódik fel. Ha egy hernyó vagy más növényevő
megsebzi a levelet, a jázmonsav-jelátvitel fokozza a bioszintézis génjeinek
működését, és néhány napon belül emelkedhet a levél nikotintartalma. A
védekezés költséges: nitrogént és energiát von el a növekedéstől, ezért
előnyös, ha a növény részben csak támadáskor kapcsolja magasabb fokozatra.
A nikotin az
állatok nikotinos acetilkolin-receptoraihoz kötődik. Ezek az ideg-izom
ingerületátvitel és a központi idegrendszer fontos ioncsatornái. Kis dózisban
serkentés, nagyobb dózisban tartós receptoraktiváció, remegés, görcs, bénulás
és pusztulás következhet. Steppuhn és munkatársai (2004) géncsendesítéssel
olyan vad dohányt hoztak létre, amely alig termelt nikotint. A természetes
élőhelyen ezt a növényt a növényevők jóval erősebben károsították, mint a
normális nikotintartalmú egyedeket. Ez közvetlen kísérleti bizonyíték arra,
hogy a nikotin valóban növényevő-ellenes védelem, nem csupán az emberre
véletlenül ható anyag.
A védelem
azonban evolúciós fegyverkezési verseny. A dohányszender hernyója és más
specialisták részben elviselik vagy gyorsan eltávolítják a nikotint. A
dohányhoz alkalmazkodott zöld őszibarack-levéltetű, a Myzus persicae nicotianae
nikotintűrése is sokkal nagyobb: mesterséges táplálékon olyan koncentráción is
szaporodott, amely a nem dohányon élő vonalak teljesítményét erősen rontotta
(Ramsey et al. 2014). A nikotin tehát széles hatású, de nem áttörhetetlen
pajzs.
A dohány mirigyszőrei mint védekezőeszközök
Megfigyeltem,
hogy a dohány leveleinek és szárának ragadós, fejes mirigyszőreibe beleragadnak
levéltetvek és elpusztulnak. A mechanizmus azonban elkülönül a levél belsejében
felhalmozott nikotinétól. A hosszú nyelű mirigyszőrök felszínére kiválasztott
váladékban többek között acilcukrok és diterpének vannak. A ragadós cseppek
hozzátapadnak a lábhoz és a testhez, akadályozzák a mozgást és a táplálkozóhely
elérését; a váladék egyes összetevői riasztó vagy közvetlenül mérgező hatásúak
is lehetnek. A kiszáradás, az éhezés és a kémiai hatás együtt okozhat
pusztulást.
Közvetlenül
dohányon végzett genetikai kísérletben a több mirigyszőrt és több acilcukor-,
illetve diterpénváladékot termelő növények ellenállóbbak voltak a
levéltetvekkel szemben (Wang et al. 2022). Ez jól illik a terepi
megfigyeléshez. Arra viszont nincs jó bizonyíték, hogy a szőrbe ragadt
levéltetű elsősorban a nikotintól pusztulna el. A nikotin döntően a gyökérben
képződik és belső szövetekben raktározódik; főként akkor jut a rovarba, amikor
az beleharap vagy a szállítószövetből szív. A mirigyszőr csapdája ezért
mechanikai és saját felszíni váladékához kötött kémiai védelem, míg a nikotin a
növény elfogyasztása ellen működő belső idegméreg. A két rendszer természetesen
egyszerre is terhelheti ugyanazt a rovart.
A ragadós
felszínnek közvetett haszna is lehet. Az elpusztult apró rovarok tetemeit
ragadozó poloskák és más ízeltlábúak fogyaszthatják, amelyek később a dohány
valódi kártevőit is megtámadják. Más ragadós növényeken kísérletesen
kimutatták, hogy az ilyen „tetemellátás” növeli a ragadozók számát és
csökkentheti a növényevők kártételét (Krimmel & Pearse 2013). A mirigyszőr
tehát egyszerre lehet kerítés, ragasztócsapda, vegyi fegyver és a növény
testőreit etető eszköz.
Függőség, mérgezés és betegség
A nikotin
önmagában nem magyarázza a dohányzás teljes betegségterhét. Ez a függőséget
fenntartó fő hatóanyag: az agyi nikotinos receptorokon keresztül
dopaminfelszabadulást vált ki, ismételt használatakor tolerancia és megvonási
tünetek alakulnak ki. Emeli a pulzust és a vérnyomást, magzati és serdülőkori
idegrendszeri fejlődésben különösen aggályos, nagy dózisban pedig akut
mérgezést okoz. A cigarettázók daganatos és légzőszervi halálozásának túlnyomó
részét azonban nem a nikotin, hanem az égő dohány és papír füstjének
részecskéi, szén-monoxidja és számos reaktív, illetve rákkeltő vegyülete
okozza.
A dohányfüst
bizonyítottan okoz tüdő-, szájüregi, garat-, gége-, nyelőcső-, gyomor-,
hasnyálmirigy-, máj-, vastagbél-, vese-, húgyhólyag- és méhnyakrákot, valamint
akut és krónikus szív- és érrendszeri betegségeket, stroke-ot és krónikus obstruktív
tüdőbetegséget. Rontja a termékenységet, a sebgyógyulást, az immunműködést és a
cukoranyagcserét. Terhességben növeli többek között a magzati növekedési
elmaradás, a koraszülés és a csecsemőhalál kockázatát. A passzív dohányfüstnek
sincs biztonságos expozíciós szintje; nemdohányzókban is okoz tüdőrákot,
koszorúér-betegséget és stroke-ot, gyermekekben légúti betegségeket (U.S.
Surgeon General 2014).
A füst
nélküli dohánytermékek elkerülik az égést, de nem veszélytelenek: függőséget,
szájüregi és más daganatokat, valamint szív-érrendszeri ártalmat okozhatnak,
kockázatuk terméktípusonként jelentősen eltér. Az elektronikus cigaretta nem
dohánylevelet éget, ezért sok égéstermékből kevesebbet bocsát ki, de
nikotinfüggőséget tart fenn, aeroszolja nem ártalmatlan, és hosszú távú
kockázatáról kevesebb adat áll rendelkezésre. A már dohányzó felnőtt teljes
átállása csökkentheti egyes ártalmakat, a kettős használat vagy a nemdohányzók
rászokása viszont nem egészségnyereség.
A GBD 2019
becslése szerint 2019-ben világszerte mintegy 1,14 milliárd ember dohányzott,
és a dohányzás 7,69 millió halálesetért, valamint 200 millió
egészségkárosodással korrigált életévért volt felelős. A halálozás nemcsak a
sok évtizede dohányzó idősek ügye: a függőség többnyire serdülő- vagy fiatal
felnőttkorban kezdődik, a betegség pedig késleltetve jelenik meg. A leszokás
minden életkorban csökkenti a kockázatot; minél korábban történik, annál
nagyobb az elkerült veszteség (GBD 2019 Tobacco Collaborators 2021).
A dohány
története figyelmeztető példa arra, hogy egy növényi hatóanyag világméretű
gazdaságot és közegészségügyi válságot is létrehozhat. Az őslakos közösségek
korlátozott, rituális és gyógyító használatából Európában előbb csodaszer és
divat, majd adóztatott élvezeti cikk lett; a gépesítés, a gyarmati termelés és
a reklám végül tömegfüggőséget teremtett. A dohány így nem pusztán
mezőgazdasági növény, hanem kultúrtörténeti és epidemiológiai fordulópont:
élvezetből ipar, iparból függőség, függőségből népegészségügyi probléma lett.
Irodalom
Benowitz, N. L. (2010): Nicotine addiction. New
England Journal of Medicine 362: 2295–2303.
Duke, D. et al. (2022): Earliest evidence for
human use of tobacco in the Pleistocene Americas. Nature Human Behaviour 6:
183–192.
Edwards, S. H. et al. (2017): Tobacco-specific
nitrosamines in the tobacco and mainstream smoke of U.S. commercial cigarettes.
Chemical Research in Toxicology 30: 540–551.
GBD 2019 Tobacco Collaborators (2021): Spatial, temporal,
and demographic patterns in prevalence of smoking tobacco use and attributable
disease burden in 204 countries and territories, 1990–2019. The Lancet 397:
2337–2360.
Krimmel, B. A. & Pearse, I. S. (2013):
Sticky plant traps insects to enhance indirect defence. Ecology Letters 16:
219–224.
Laws, B. (2012): Ötven növény, amely
megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest, 224 pp. Fordította és
magyar vonatkozásokkal kiegészítette: Molnár V. Attila & Papp Mária.
Ramsey, J. S. et al. (2014): Adaptation to
nicotine feeding in Myzus persicae. Journal of Chemical Ecology 40: 869–877.
Sierro, N. et al. (2013): Reference genomes and
transcriptomes of Nicotiana sylvestris and Nicotiana tomentosiformis. Genome
Biology 14: R60.
Sierro, N. et al. (2024): Chromosome-level
genome assemblies of Nicotiana tabacum, Nicotiana sylvestris, and Nicotiana
tomentosiformis. Scientific Data 11: 82.
Steppuhn, A. et al. (2004): Nicotine's defensive
function in nature. PLOS Biology 2: e217.
Tushingham, S. et al. (2018): Biomolecular
archaeology reveals ancient origins of indigenous tobacco smoking in North
American Plateau. Proceedings of the National Academy of Sciences 115:
11742–11747.
U.S. Department of Health and Human Services
(2014): The Health Consequences of Smoking—50 Years of Progress. A Report of
the Surgeon General. Atlanta.
Wang, Z. et al. (2022): NtCycB2 negatively regulates tobacco glandular trichome formation, exudate accumulation, and aphid resistance. Plant Molecular Biology 108: 449–465.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése