Fehéres
csüdfű
Astragalus
vesicarius L. subsp. vesicarius
A pontuszi–balkáni flóraelemnek
tekinthető A. vesicarius L. hazai,
földrajzilag meglehetősen elszigetelt alakját („albidus”) a szakirodalom a legutóbbi időkig pannóniai
endemizmusként kezelte, szerzőtől függően
faji, alfaji vagy változat rangon. Az óvilági csüdfüvek legújabb
monográfusa viszont a típusalfajjal azonosítja [Podlech
D. 2008], e helyütt ezt a felfogást követjük. A taxonómiai
bizonytalanság, valamint az egész alakkör diszjunkt európai elterjedési
mintázata kiemeli növényünk növényföldrajzi és természetvédelmi jelentőségét.
Nálunk a Magyar-középhegység peremrészein, meszes talajú sziklagyepekben, pusztafüves lejtőkön, kőzettörmelékes vagy
löszös talajon szórványosan fordul elő. Élőhelyeit leginkább a
túltartott vadállomány veszélyezteti.
Somlyay Lajos
A fényképeket készítették: E:
Mészáros András, F: Korda Márton, G: Bauer Norbert.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Podlech D. 2008: The genus Astragalus L. (Fabaceae) in Europe
with exclusion of the former Soviet Union. – Feddes Repertorium 119: 310–387.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése