Sömörös pettyeskosbor
Neotinea ustulata (L.) R. M. Bateman, Pridgeon & M. W. Chase
Euroszibériai flóraelem. Elterjedésének északi határa Angliától Dánián, Dél-Svédországon és a Baltikumon át Szibériáig húzódik. Hazánkban sík-, domb- és hegyvidékeken is előfordul. Fényigényes, a talaj kémhatására közömbös, ezért találjuk nagyon eltérő jellegű társulásokban: sziklagyepekben, homoki és sztyepréteken, lápréteken, sovány hegyi réteken, sziklai bükkösökben, bokorerdőkben, száraz tölgyesek szegélyén, gyep-erdő mozaikokban. Legtöbb állománya kis egyedszámú, amelyek potenciálisan veszélyeztetettek. Másodlagos termőhelyeken felbukkanása ritkaságszámba megy. Középhegységi termőhelyeit a feketefenyővel történő erdősítés és a nagyvadállomány veszélyezteti. Nyáron virágzó, magasabb hajtású alfajának (subsp. aestivalis) pontos elterjedése vizsgálandó.
Óvári Miklós & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítette: Molnár V. Attila. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Bódis J. 1998: Adatok az Orchis ustulata biológiájához. – In: Csontos P. (szerk.): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása. Zólyomi Bálint professzor emlékének. – Scientia Kiadó, Budapest. pp.: 27–40.
Tali K. et al. 2004: Orchis ustulata L. Biological flora of the British Isles No. 232. – Journal of Ecology 92: 174–184.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése