Méliusz Juhász Péter (kb. 1532–1572) református püspök, író és a korai magyar botanikai irodalom egyik jelentős alakja volt. Herbarium: az faknac fuveknec nevekroel, természetekroel, és hasznairol című műve 1578-ban, halála után jelent meg Kolozsváron, és az első jelentős magyar nyelvű füveskönyvként tartják számon. A könyv növények nevét és vélelmezett hatásait és (főként gyógyászati) felhasználásait ismertette elsősorban más szerzők leírásait összegezve („magyar nyelwre, és ez rendre hoszta az doctoroc koenyveiboel az Horhi Melius Peter”). Méliusz nem modern értelemben vett botanikus volt, hanem a régi orvosi-füveskönyves hagyomány magyar közvetítője: latin és európai források alapján magyarul rendszerezte a növényekről szóló gyakorlati tudást. Jelentősége abban áll, hogy sok növény magyar nevét rögzítette, a növényismeretet anyanyelven tette hozzáférhetővé, és hozzájárult a magyar botanikai szaknyelv kialakulásához. Munkája egyszerre volt gyógynövényes kézikönyv, névgyűjtemény és a magyar természettudományos nyelv egyik fontos kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése