Méhbangó
Ophrys apifera Huds.
Atlanti–mediterrán elterjedésű faj, amelynek állománya az utóbbi évtizedekben észak felé terjeszkedve elérte Lengyelországot, Dél-Svédországot is. Többnyire karbonátos alapkőzeten kialakult talajon, fényben gazdag, változatos élőhelyeken telepszik meg: sziklagyepben, sztyepréten, bokorerdőben, lápréten, gyümölcsösökben, közutak árkaiban, rézsűkben, felhagyott parlagokon, magas aranyvessző kiritkuló állományaiban és települések belterületén. Az utóbbi évtizedekben jelentős térhódítása figyelhető meg hazánkban, főképp a Dunántúlon. Számos különböző „rendellenes” virágú változata ismert, amelyek nem szelektálódnak ki, mivel önmegporzó faj. Lakott területeken, másodlagos termőhelyeken megjelent állományai veszélyeztetettek, nehezen védhetőek.
Óvári Miklós & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítette: Csirmaz Kálmán. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Óvári M. 1996: A méhbangó (Ophrys apifera Huds.) Észak-Zalában. – Kitaibelia 1: 71–74.
Werner E. 1982: Méhbangó a Szigetközben. – Élet és Tudomány 37(3): 80–82.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése