Lápi hagymaburok
Liparis loeselii (L.) Rich.
Cirkumboreális elterjedésű faj. Kifejezetten fény- és nedvességigényes növény, hazánkban inkább mészkedvelő. Üde (leginkább kormos csátés) láprétek, forráslápok, úszólápok csupasz, vizenyős tőzegfelszínein él. Az erőteljes nádasodás, a nagy termetű évelő lágyszárúak (sövényszulák, sédkender, keserű csucsor és tőzegpáfrány), valamint a fásszárúak (elsősorban a hamvas fűz) terjedése, árnyalásának növekedése, valamint az avarfelhalmozódás kedvezőtlenül érintik állományait. A termőhelyei közelében folyó mezőgazdasági tevékenység növeli az eutrofizáció veszélyét. A Velencei-tó úszólápjain a vaddisznók fogyasztják álgumóit. Nyírségi lelőhelyén eltűnéséhez az úszóláp megfeneklése, legyökerezése és ennek következtében a növényzet átalakulása vezetett.
Illyés Zoltán & Molnár V. Attila
 |
| A fényképeket készítették: D: Molnár V. Attila, E: Csábi Miklós. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Balogh M. 1969: A Liparis loeselii (L.) Rich. a Velencei-tavon. – Botanikai Közlemények 56: 17–19.
Illyés Z. 2006: A Liparis loeselii hazai elterjedése és érzékeny környezetváltozást jelző Velencei-tavi élőhelyének vegetációtérképe. – Tájökológiai Lapok 4: 149–168.
Illyés Z. et al. 2007: Szempontok a hagymaburok (Liparis loeselii) magyarországi élőhelyeinek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. – Természetvédelmi Közlemények 13: 403–410.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése