Adriai sallangvirág
Himantoglossum adriaticum H. Baumann
Dél-Olaszországtól és a Nyugat-Balkántól a Morva-medencéig előforduló taxon. Eredendően félárnyékos termőhelyek, bokorerdők és a sudár rozsnokos irtásrétek mészkedvelő faja. Nagyobb egyedszámban másodlagos élőhelyeken (útszélek, öreg gyümölcsösök, felhagyott szőlők) él. Ősszel jelennek meg a tőlevelek, amelyek egész télen asszimilálnak. A nyugalmi periódus a termésérés (június vége) után következik be. A Dunántúlon terjedőben van, tucatnyi új élőhelye került elő 2009 óta, kertekből, szőlőparlagokról, felhagyott bányából, temetőből, faültetvény szegélyéből. Az extenzív kaszálás, legeltetés nem veszélyezteti. Élőhelyének becserjésedését vegetatív állapotban egy ideig túléli, de csak az ismételt fényre kerülés biztosítja fennmaradását.
Bódis Judit & Pacsai Bálint
 |
| A fényképeket készítették: A: Mészáros András, B: Csábi Miklós. |
 |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Biró É. & Bódis J. 2018: Adatok a hazai adriai sallangvirág állományok természetvédelmi kezeléséhez. – Természetvédelmi Közlemények 24: 25–33.
Bódis J. 2017: Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története. – Kitaibelia 22: 84–94.
Bódis J. et al. 2019: Biological flora of central Europe Himantoglossum adriaticum H. Baumann. – Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics 40: 125–461.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése