Diószegi Sámuel (1760–1813) református prédikátor és Fazekas Mihály (1766–1828) költő (a Lúdas Matyi szerzője) és katonatiszt - mesterük, Földi János nyomdokain járva - együtt alkották meg a Magyar Füvészkönyvet, amely 1807-ben jelent meg Debrecenben. Munkájuk célja az volt, hogy a Linné-féle növényrendszert magyar nyelven, érthető és következetes formában tegyék hozzáférhetővé. A könyv nem elsősorban növényhatározó volt, hanem a magyar botanikai szaknyelv egyik alapműve is: sok növénynév (nómenklatúra) és szakkifejezés (terminológia) rögzítésében vagy megalkotásában játszott szerepet. Diószegi és Fazekas a tudományt anyanyelven akarták művelhetővé tenni, ami a 19. század elején különösen fontos vállalkozás volt. Jelentőségük abban áll, hogy a magyar növénytan nyelvét és szemléletét korszerű, rendszerezett alapokra helyezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése