Új boglárkafaj a hazai flórában

A kígyónyelvlevelű boglárka (Ranunculus ophioglossifolius) hazai megtalálása 

A klímaváltozás hatásaként az elmúlt években egyre több atlanti-mediterrán és szubmediterrán növényfaj északi irányú terjedésének, illetve megjelenésének lehetünk tanúi a Kárpát-medencében. Nemrégiben egy újabb izgalmas, eddig a mai Magyarország területéről nem igazolt faj jelenlétét dokumentáltuk: Délkelet-Magyarországon két helyen előkerült a kígyónyelvlevelű boglárka (Ranunculus ophioglossifolius).

 

1. ábra. A kígyónyelvlevelű boglárka elterjedési területe.
Az újonnan megtalált magyarországi előfordulásokat fekete pontok jelzik.

Az atlanti-mediterrán elterjedésű, kétéltű (ambibikus) életmódú boglárkafaj első hazai állományát Jakab Gusztáv találta meg 2024 májusában a Csongrád-Csanád megyei Királyhegyes közelében, egy időszakosan vízzel borított sziki elvezető árokban és a környező szikes réten. A csatorna mintegy 200 méter hosszúságú szakaszán nagy tömegben, mintegy 6600 példányban virágzott a faj!

2. ábra Ranunculus ophioglossifolius. A–B: virágzó egyedek egy királyhegyesi elvezető árokban; C: egyedek egy Gyula melletti sziki mocsári élőhelyen; D: élőhely Királyhegyesnél; E: általános habitus (megjelenés). Az A–D fényképeket Kis Sz., az E fényképet Jakab G. készítette.

2025 májusában Jakab Gusztáv egy második, még népesebb állományra bukkant a Békés megyei Gyula határában (Kis-Péli-dűlő), ahol a populáció nagyságát körülbelül 10 000 egyedre becsültük. Ugyanakkor a királyhegyesi élőhelyen a csapadékszegényebb tavasz és a csatorna benövényesedése miatt a felszínen számlált egyedek száma drasztikusan lecsökkent, ami jól mutatja az időszakos vizekhez kötődő fajok állományainak jelentős éves ingadozását.

5. ábra Ranunculus ophioglossifolius (Jana Táborská illusztrációja). A: virágzó egyedek; B: aszmagtermések; C: aszmagcsoport (terméscsoport); D: szárlevelek; E: tőlevelek.

Új jövevény vagy régi ismerős?

Bár a fajt a mai Magyarország területéről korábban nem jegyezték fel, a Pannon Ökorégió tágabb területéről (Szerbia, Horvátország, Erdély) már ismertek voltak korábbi adatai. Sőt, Kitaibel Pál 1798-as útinaplójában (Iter Magnováradiense) már említést tett egy Ranunculus oppositifolius néven leírt növényről, amelynek herbáriumi példánya sajnos elveszett, de utalhat arra, hogy a faj korábban is jelen lehetett a Kárpát-medencében.

A jelenlegi adatok alapján nem zárható ki, hogy a fajt eddig csupán figyelmen kívül hagyták apró termete és a rokon fajokhoz való hasonlósága miatt, de az sem kizárt, hogy a melegedő éghajlat hatására újonnan betelepült elemről van szó.

Hogyan különböztethető meg a rokon fajoktól?

A kígyónyelvlevelű boglárka alaktanilag nagyon hasonlít több, hazánkban is honos, vizes élőhelyekhez kötődő kis termetű boglárkafajhoz, mint a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus), a buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus) és a békaboglárka (Ranunculus flammula).

Részletes morfometriai elemzésekkel (lineáris diszkriminancia-analízissel) igazoltuk, hogy a faj megbízhatóan elkülöníthető rokonaitól. A legfontosabb határozóbélyegek:

Tőlevelei rendkívül változatosak (tojásdadok, háromszögletűek vagy szíves vállúak), míg szárlevelei lándzsás-rombikusak, fogazott szélűek.

S1. ábra A Ranunculus ophioglossifolius tőlevelei (A) és szárlevelei (B) (méretvonal = 10 mm).

A csoportosan elhelyezkedő aszimmetrikus aszmagtermések köldökén (funiculus) egy jellegzetes fekete folt látható, ami egyértelműen megkülönbözteti a többi hazai boglárkafajtól.

6. ábra A négy vizsgált faj aszmagcsoportjai (terméscsoportjai). A: Ranunculus ophioglossifolius; B: R. flammula; C: R. lateriflorus; D: R. polyphyllus. Lépték / méretvonal = 3 mm. Fényképek: Kis Sz.

Ökológia tulajdonságok és funkcionális jellegek

Cönológiai felvételezések alapján a faj a pannon szikes rétek és mocsarak mozaikjaiban – leginkább a Caricetum melanostachyae (bókoló sásos), az Agrostio-Alopecuretum pratensis (ecsetpázsitos sziki rét) és a Bolboschoenetum maritimi (zsiókás) társulások időszakosan vízborította, nyíltabb felszínű mikro-élőhelyein – fordul elő.

A méréseink alapján a királyhegyesi populáció ezermagtömege (0,294 g) és vegetatív méretei elmaradnak a nyugat-európai szakirodalmi értékektől. Ez a méretbeli eltérés a faj kiemelkedő fenotípusos plaszticitásának (környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodóképességének) tudható be, amely a kétéltű növényeknél gyakori válaszreakció a szárazabb vagy alacsonyabb vízborítottságú élőhelyeken.

Természetvédelmi tanulságok

Mivel a szikes vizes élőhelyeket a klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése súlyosan veszélyezteti, a kígyónyelvlevelű boglárka ritkasága és élőhelyi érzékenysége miatt érdemes lehet a jövőben a védett növényfajok közé sorolni. A mostani felfedezés ismét rámutat a pannon szikesek florisztikai értékére és a terepi kutatások fontosságára. 

Hivatkozás

Kis SZ., Jakab G., Takács A., Nagy J., & Molnár V. A. (2026): Ranunculus ophioglossifolius a newly recorded Atlantic-Mediterranean element in the Hungarian flora: morphometric distinctness and functional trait variability. – Ecologica Montenegrina 98: 261–293. https://doi.org/10.37828/em.2026.98.18