Növényneveink eredete 22.

Macskamenta (Nepeta).

A macska és a menta összetétele. Elsősorban az illatos macskamenta, a Nepeta cataria macskákat vonzó illata és az állatok jellegzetes, a növény körüli viselkedése magyarázza az előtagot. A menta a mentákra emlékeztető megjelenés és illat alapján került a névbe; rendszertanilag a Nepeta nem azonos a Mentha nemzetséggel. A német Katzenminze és az angol catmint ugyanilyen szemléletű nevek. A magyar elnevezés a régi gyógynövényes névanyaghoz tartozik; Diószegiék helyette a csipkepity nemzetségnevet használták. (Szabó 2019: 69.)

Irodalom

Szabó L. Gy. 2019: Botanikus macskák – macska növénynevekben. – Orvosi könyvtárak 16(3): 66–76. Elérhető: https://epa.oszk.hu/03100/03173/00044/pdf/EPA03173_orvosi_konyvtarak_2019_03.pdf

Kitaibel és Waldstein főművének születése 3.

A botanikus kertben folytatódott a vizsgálat

 

Az élve hazaszállított növényeket és a begyűjtött magvakat a pesti egyetem botanikus kertjében nevelték tovább. Kitaibel itt akár éveken át figyelhette az egyes növényalakokat. A kérdés az volt, hogy a megkülönböztető tulajdonságok mennyire állandók és megbízhatók. Azaz a terepen feltűnő sajátságok más körülmények között, a kertben is megmaradnak-e? A rendszeres megfigyelés segített elkülöníteni a tartós bélyegeket a környezet hatására változó vonásoktól. Ezért Kitaibel a kísérletes rendszertan egyik úttörőjének tekinthető. A növény leírásához tehát általában több tenyészidőszak tapasztalatát kellett összegyűjteni.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 2.

A terepi leletből herbáriumi bizonyíték lesz 

A több hónapos gyűjtőutakon szedett növényeket még az út során préselni kezdték, hazaérkezés után pedig a kiszáradt, lepréselt példányokat herbáriumi lapokra helyezték, és egy cédulán feltüntették a növény nevét, a gyűjtés helyét és idejét, de sokszor alakltani ismertetését vagy egyéb az út során szerzett tapasztalatokat is . A herbáriumi példány tartósan megőrizte a vizsgálható anyagot: a növény különböző szervei később is összehasonlíthatók maradtak más gyűjtésekkel és a szakirodalmi leírásokkal.

Kitaibel a terepi jegyzetek és a növények vizsgálata alapján készíthette el első alaktani jellemzéseit. Ezek még javítható, kiegészíthető fogalmazványok voltak. A herbárium így a leírás ellenőrizhető alapját adta.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 1.

A növény története a terepen kezdődik

 

Kitaibelnek először meg kellett találnia és fel kellett ismernie az érdekes, ritka előfordulású és a tudomány előtt még ismeretlen  növényeket. A kései pitypang példáján elképzelhetjük, mennyi mindent kellett egyszerre rögzíteni: hol él, mikor virágzik, milyen a levele, a virágzata és a gyökérzete. A későbbi vizsgálatokhoz préselésre szánt példányokat, valamint magvakat és élő növényeket is gyűjtöttek.

A gyűjtőutakon Johann Schütz már a helyszínen rajzolta az élő növényeket. Ennek különös jelentősége volt: a szárítás megváltoztatja a színeket és az alakot, a friss példány tartása, térbeli megjelenése pedig később már csak a rajz és a feljegyzések segítségével idézhető fel.

Növényneveink eredete 21.

Macskagyökér (Valeriana).

A gyökér erős szaga vonzza a macskákat; a név az állat és a növény közötti megfigyelt kapcsolatra utal. A német Katzenwurzel azonos jelentésű megfelelője; a magyar elnevezést a szakirodalom tükörfordításként értelmezi. Régi füveskönyvi és népi használatú név, amely nem a nyelvújítás során keletkezett. Diószegi és Fazekas a gyökönke nevet vezette be a nemzetségre, de a macskagyökér maradt a közkeletű magyar megjelölés. A névadás közvetlen alapja elsősorban az orvosi macskagyökér sajátossága; ebből lett a Valeriana nemzetség magyar neve. A macskamenta külön növénycsoport, bár nevének előtagját hasonló állati viselkedés magyarázza. (Szabó 2019: 70–71.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Szabó L. Gy. 2019: Botanikus macskák – macska növénynevekben. – Orvosi könyvtárak 16(3): 66–76. Elérhető: https://epa.oszk.hu/03100/03173/00044/pdf/EPA03173_orvosi_konyvtarak_2019_03.pdf

Mi fán terem a botanikus? 11.

József Károly Lajos főherceg (1833–1905) — főherceg, tábornok, a magyar királyi honvédség főparancsnoka.

Az alcsúti és a fiumei növényhonosítási kísérletek résztvevője, dendrológiai megfigyelések és növényjegyzékek szerzője. Nyelvészettel, különösen a romani nyelvvel is foglalkozott. Az alcsúti parkot apja, József nádor alapította; ő a már meglévő kertet fejlesztette tovább. Az Ybl Miklós tervei alapján emelt pálmaházban trópusi és mediterrán növényeket is neveltek. A munkálatok során kitermelt földből külön dombot alakítottak ki: a Jámbor-halom a kertész, Jámbor Vilmos nevét őrizte meg.

Válogatott művek:

József főherceg (1892): Arboretum Alcsuthiense. Az alcsuthi kertben honosított fák és cserjék leltára. Magyar Növénytani Lapok 15: 1–30.

 

Kitaibel és Waldstein főművének születése

Egy növény megtalálása és könyvbeli megörökítése között Kitaibel Pál (1757–1817) korában évek munkája húzódhatott. Gyűjtés, préselés, kerti nevelés, összehasonlító vizsgálatok, a latin nyelvű leírás elkészítése, rajzolás, rézmetszés, szedés, nyomtatás és kézi színezés: mindez kellett ahhoz, hogy a terepen megpillantott növényből tudományos közlés legyen.

Kitaibel fő műve, a Franz Adam Waldsteinnel (1759–1823) közösen jegyzett Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae (azaz: Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) a történelmi Magyarország növényvilágának nemzetközileg is jelentős bemutatása lett. Az 1799 és 1812 között, füzetenként megjelent három kötet 280 növényt ismertetett, részletes latin szöveggel és nagyméretű, színes ábrákkal. A tudomány számára új növények megkülönböztetésében a pontos képeknek éppúgy szerepük volt, mint a leírásoknak. Kitaibel írta a szöveget; Waldstein társszerzőként, szervezőként és a kiadás finanszírozójaként tette lehetővé a vállalkozást.

A következő nyolc kép a kései pitypangot, a ma Taraxacum serotinum néven ismert fajt kíséri végig ezen az úton. A növény az Iconesben még Leontodon serotinus néven szerepelt. A jelenetek mesterséges intelligencia segítségével készült szemléltető rekonstrukciók: az általános munkafolyamatot mutatják be egyetlen faj példáján. A valóságban a munkafázisok az újabb füzetek készítésekor újra és újra ismétlődtek.