Előadás: Orchideák és klímaváltozás

Megtekinthető Youtube-on az Orchideák a változó klímában című előadásom.

További olvasnivaló: https://molnar-v-attila.blogspot.com/2026/09/klimavaltozas-es-orchideak.html

Növényneveink eredete 25.

Ökörszem (Buphthalmum).

Az ökör és a szem birtokos összetétele, jelentése ’az ökör szeme’. A növénynév alapja a feltűnő, kerek fészekvirágzat: a középen álló virágokból és az azokat körülvevő sugaras virágokból szemre emlékeztető forma rajzolódik ki. A magyar név a latin buphthalmum növénynév tükörfordítása. Ennek görög előzménye a bouphthalmon, az ’ökör’ jelentésű bousz és a ’szem’ jelentésű ophthalmosz összetétele. Ugyanezt a képet fejezi ki a latin Oculus bovis és a német Ochsenauge is. A növénynév eredetét Rácz János az ókori növénynévi hagyományból vezeti le; a hasonló magyar madárnévből való származtatást elutasítja. 1570 körülről, az Ars Medicából, majd Melius 1578-as Herbariumából is közöl adatot. A történeti név több növényt jelölt, köztük a fehér nyelves virágú réti margitvirágot. Diószegi és Fazekas 1807-ben a Buphthalmumra az ökörszemfű, a Chrysanthemum leucanthemumra az ökörszem aranyvirág nevet használta. Ezek egy korábbi névhagyomány továbbélései. Az ökörszem tehát régi, fordítási előzményű és többféle növényre alkalmazott elnevezés, amelynek nemzetségnevi használata később rögzült. (Rácz 2008: 488–489.)

Irodalom

Rácz J. 2008: Érdekes növénynevek III. – Magyar Nyelvőr 132(4): 485–492. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1324/132410.pdf

Mi fán terem a botanikus? 15.

Méliusz Juhász Péter (1532–1572) — református püspök, hitvitázó, egyházszervező.

A magyar reformáció meghatározó személyisége és az első magyar nyelvű nyomtatott füveskönyv szerzője. Műve a modern rendszertani botanikát megelőző gyógynövény- és természetismereti hagyományhoz tartozik. A Herbarium 1578-ban, hat évvel a halála után jelent meg Kolozsvárott, Heltai Gáspárné nyomdájában. Már a címe is a fák és füvek neveit, természetét és hasznát ígérte az olvasónak. Korábbi orvosi könyvek tudását közvetítette magyarul: a növények megismerését a korabeli gyógyítás gyakorlati kérdéseivel kapcsolta össze.

Válogatott művek:

Méliusz Juhász P. (1578): Herbarium, az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Heltai Gáspárné, Kolozsvár. 188 levél. 

Kitaibel és Waldstein főművének születése 6.

A nyomdai munkálatok

A szöveget betűnként, kézzel szedték ki, javították, majd kézisajtóval nyomtatták. A növényábrák más eljárást kívántak: a rézlemez bevésett vonalaiba festéket juttattak, felületéről a fölösleget letörölték, majd a papírt erősen a lemezhez préselték. A nyomaton ekkor még csak a fekete vonalrajz jelent meg.

Mindezt a bevezetők, a növényleírások és a 280 tábla kétszáz példányához kellett elvégezni. A három kötet 382 oldalnyi szöveges részt és 280 képtáblát foglalt magában, köztük 16 kétszeres méretű, kihajtható lapot. A könyv becslése szerint már a nyomtatás is két nyomdász legalább egyévnyi munkájának felelt meg – a szedés és a színezés nélkül.

Mi fán terem a botanikus? 14.

 Lyka Károly (1869–1965) — művészettörténész, műkritikus, festő.

A magyar művészettörténet ismert alakja a kakukkfüvek szakértője is volt. A Thymus nemzetség feldolgozásával járult hozzá Jávorka Sándor Magyar Flórájához, és jelentős herbáriumot állított össze. Mintegy ezerháromszáz példányból álló, saját gyűjtésű kakukkfűherbáriumát 1934-ben a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozta. A cédulák egy kevésbé ismert munkatársról is vallanak: némelyik növényt a felesége gyűjtötte. A művészettörténész botanikája így családi kirándulások emlékét is megőrizte a tudományos adatok mellett.

Válogatott művek:

Lyka K. (1925): Thymus L. – Kakukkfű. In: Jávorka S.: Magyar Flóra (Flora Hungarica). Studium, Budapest, pp.: 888–904.

Lyka K. (1930): Néhány újabb Thymus-alakról. Magyar Botanikai Lapok 29: 1–3.

Növényneveink eredete 24.

Medvetalp (Heracleum).

 

A medve és a talp jelöletlen birtokos összetétele, jelentése ’a medve talpa, mancsa’. A névadás alapja a növény nagy, tagolt leveleinek medvemancshoz való hasonlósága. Vörös Éva latin mintákra vezeti vissza az elnevezést: a Branca ursina ’medvemancs’ és a Pes ursinus ’medveláb’ nevek magyar megfelelőjeként értelmezi. A medvetalpfű alakot Vörös már 1525 körüli forrásból adatolja. Melius 1578-as Herbariumában a medvetalp és a medveköröm elnevezés növényi vonatkozása még összekeveredik: az Acanthus mollis és a Heracleum sphondylium nevei nem különülnek el egyértelműen. Az 1583-as Clusius–Beythe-féle növénynévjegyzék medvetalp adata viszont már a közönséges medvetalpra vonatkozik. Régi, idegen mintát követő, alaki hasonlóságon alapuló növénynév, amely a későbbi botanikai szaknyelvben a Heracleum nemzetség magyar neveként rögzült. (Vörös 2008: 284–286.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Kitaibel és Waldstein főművének születése 5.

A rajz alapján rézmetszet készül

A növényábra tudományos pontosságot kívánt. Az egész növény mellett a felismeréshez fontos részleteket – például virágrészeket és terméseket – nagyítva is bemutatták. A terepi rajzok mellett élő növények is segítették a munkát: a bemutatandó fajokat a Bécs melletti Belvedere botanikus kertjében is nevelték.

Az ábrák rézmetszéssel készültek: Johann Schütz a nyomtatandó vonalakat simára munkált rézlemezbe véste. A rajzolásban apjának, Karl Schütznek is szerepe volt. A nagy, mintegy 46,5 × 33 centiméteres fóliólapokon a növényeket természetes nagyságukban ábrázolták; amelyik nem fért el, kihajtható táblát kapott. Minden levélér, szőrözöttség és apró részlet újabb kézi munkát jelentett.

Növényneveink eredete 23.

Madárhúr (Cerastium).

A húr régi „bél” jelentése alapján eredetileg „madárbél” értelmű, képszerű növénynév. A vékony, hajlékony, hengeres szárak adták a hasonlítás alapját; nem hangszeren használt húrról nevezték el a növényt. A német Vogeldarm azonos szemléletű megfelelője, de a magyar név közvetlen fordításos eredete nem teljesen bizonyos. A madárhúr már 1590-ben szerepel Szikszai Fabricius szójegyzékében, akkor fagyalra vonatkozóan. Később tyúkhúrt és más növényeket is jelölt. Diószegi és Fazekas tehát egy létező nevet alkalmazott a Cerastium nemzetségre; nyelvújítási szóalkotásnak minősítése téves. A régi név szaknyelvi jelentésének rögzítésében azonban fontos szerepük volt. (Rácz 2000d; Rácz 2002a: 51–52.)

Irodalom

Rácz J. 2000d: Húr szavunk a növénynevekben. – Magyar nyelvőr 124(2): 239–247. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124209.htm

Rácz J. 2002a: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. – Magyar nyelvőr 126(1): 48–71. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1261/126107.htm

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Mi fán terem a botanikus? 13.

Kossuth Lajos (1802–1894) — ügyvéd, politikus, Magyarország kormányzóelnöke.

Emigrációjában komolyan foglalkozott növénygyűjtéssel és növényhatározással. Több ezer lapos herbáriuma fennmaradt; botanikai levelezése is tanúsítja, hogy érdeklődése túlment az alkalmi természetkedvelésen. Az olasz Alpokba is eljutott gyűjteni: 1871 júliusában, közel hetvenévesen a Mont Cenis jégvilágának közelében szedett hízókát. Egyes herbáriumi cédulái a pontos lelőhely mellett a gyűjtés körülményeit is elbeszélik. Könyvtárában Diószegi és Fazekas füvészkönyve is megvolt, hazai botanikusoktól pedig magyarországi növényeket kapott.

Válogatott művek:

Kossuth L. (1894): Kossuth Lajos levelei. Természettudományi Közlöny 26(294): 171–229. Botanikai vonatkozású levelezést is tartalmazó, posztumusz közlés. 

Kapcsolódó szakirodalom:

Kováts D. (2002): Kossuth Lajos herbáriuma. Honismeret 30(3): 65–71.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 4.

A megfigyelésekből latin fajleírás születik

A terepi tapasztalatok, a herbáriumi anyag és a kerti megfigyelések összevetése után Kitaibel kiválasztotta a bemutatandó növényeket, és elkészítette részletes latin leírásukat. Kitért a fontosabb szervek alakjára, az észlelt előfordulásokra és a virágzás idejére is.

A kései pitypang ismertetésének ugyanazt kellett elérnie, mint a többi fajénak: az olvasó felismerhesse a növényt, és megkülönböztethesse a hasonlóktól. Több fogalmazvány után született meg a gondosan letisztázott kézirat. Ezt Kitaibel Bécsbe küldte Waldsteinnek, aki megszervezte a szerkesztést és a kiadást. A nyomdába kerülő szöveg mögött így hosszú megfigyelési és javítási folyamat állt.

Mi fán terem a botanikus? 12.

Károlyi Árpád (1907–1972) — műszerész, olajipari szakember.

Vegyészmérnöki tanulmányait anyagi okokból félbehagyta, majd műszerészként és az olajiparban dolgozott. A Délnyugat-Dunántúl flórájának kiemelkedő kutatója. Pócs Tamással, később Balogh Mártonnal együtt végzett munkája a térség növényismeretének egyik alapja. A növénytan felé egy 1943-as lispei találkozás fordította: az olajmezőn dolgozva kakasmandikóra (Erythronium dens-canis) bukkant. A feltűnő tavaszi virág nyomán kezdett egyre rendszeresebben foglalkozni a zalai növényvilággal. Mintegy tizenháromezer lapos herbáriuma a Magyar Természettudományi Múzeumba került.

Válogatott művek:

Károlyi Á. (1949): Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén. Borbásia 9(3–5): 18–21.

Károlyi Á. & Pócs T. (1964): Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III. Savaria. A Vas megyei Múzeumok Értesítője 2: 43–54.

Károlyi Á. (1972): Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. In: H. Kerecsényi E. szerk.: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919–1969. Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, 429–454.

Károlyi Á. & Pócs T. (1968): Délnyugat-Dunántúl flórája I. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 6: 329–390.

Károlyi Á. & Pócs T. (1969): Délnyugat-Dunántúl flórája II. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 7: 329–377.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1970): Délnyugat-Dunántúl flórája III. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 8: 469–495.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1971): Délnyugat-Dunántúl flórája IV. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 9: 387–409.

Károlyi Á., Pócs T. & Balogh M. (1972): Délnyugat-Dunántúl flórája V. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 10: 373–400.

Károlyi Á.,Pócs T. & Balogh M. (1974): Délnyugat-Dunántúl flórája VI. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 12: 451–463.

Károlyi Á., Balogh M. & Pócs T. (1975): Délnyugat-Dunántúl flórája VII. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 13: 395–415.

Növényneveink eredete 22.

Macskamenta (Nepeta).

A macska és a menta összetétele. Elsősorban az illatos macskamenta, a Nepeta cataria macskákat vonzó illata és az állatok jellegzetes, a növény körüli viselkedése magyarázza az előtagot. A menta a mentákra emlékeztető megjelenés és illat alapján került a névbe; rendszertanilag a Nepeta nem azonos a Mentha nemzetséggel. A német Katzenminze és az angol catmint ugyanilyen szemléletű nevek. A magyar elnevezés a régi gyógynövényes névanyaghoz tartozik; Diószegiék helyette a csipkepity nemzetségnevet használták. (Szabó 2019: 69.)

Irodalom

Szabó L. Gy. 2019: Botanikus macskák – macska növénynevekben. – Orvosi könyvtárak 16(3): 66–76. Elérhető: https://epa.oszk.hu/03100/03173/00044/pdf/EPA03173_orvosi_konyvtarak_2019_03.pdf

Kitaibel és Waldstein főművének születése 3.

A botanikus kertben folytatódott a vizsgálat

 

Az élve hazaszállított növényeket és a begyűjtött magvakat a pesti egyetem botanikus kertjében nevelték tovább. Kitaibel itt akár éveken át figyelhette az egyes növényalakokat. A kérdés az volt, hogy a megkülönböztető tulajdonságok mennyire állandók és megbízhatók. Azaz a terepen feltűnő sajátságok más körülmények között, a kertben is megmaradnak-e? A rendszeres megfigyelés segített elkülöníteni a tartós bélyegeket a környezet hatására változó vonásoktól. Ezért Kitaibel a kísérletes rendszertan egyik úttörőjének tekinthető. A növény leírásához tehát általában több tenyészidőszak tapasztalatát kellett összegyűjteni.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 2.

A terepi leletből herbáriumi bizonyíték lesz 

A több hónapos gyűjtőutakon szedett növényeket még az út során préselni kezdték, hazaérkezés után pedig a kiszáradt, lepréselt példányokat herbáriumi lapokra helyezték, és egy cédulán feltüntették a növény nevét, a gyűjtés helyét és idejét, de sokszor alakltani ismertetését vagy egyéb az út során szerzett tapasztalatokat is . A herbáriumi példány tartósan megőrizte a vizsgálható anyagot: a növény különböző szervei később is összehasonlíthatók maradtak más gyűjtésekkel és a szakirodalmi leírásokkal.

Kitaibel a terepi jegyzetek és a növények vizsgálata alapján készíthette el első alaktani jellemzéseit. Ezek még javítható, kiegészíthető fogalmazványok voltak. A herbárium így a leírás ellenőrizhető alapját adta.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 1.

A növény története a terepen kezdődik

 

Kitaibelnek először meg kellett találnia és fel kellett ismernie az érdekes, ritka előfordulású és a tudomány előtt még ismeretlen  növényeket. A kései pitypang példáján elképzelhetjük, mennyi mindent kellett egyszerre rögzíteni: hol él, mikor virágzik, milyen a levele, a virágzata és a gyökérzete. A későbbi vizsgálatokhoz préselésre szánt példányokat, valamint magvakat és élő növényeket is gyűjtöttek.

A gyűjtőutakon Johann Schütz már a helyszínen rajzolta az élő növényeket. Ennek különös jelentősége volt: a szárítás megváltoztatja a színeket és az alakot, a friss példány tartása, térbeli megjelenése pedig később már csak a rajz és a feljegyzések segítségével idézhető fel.

Növényneveink eredete 21.

Macskagyökér (Valeriana).

A gyökér erős szaga vonzza a macskákat; a név az állat és a növény közötti megfigyelt kapcsolatra utal. A német Katzenwurzel azonos jelentésű megfelelője; a magyar elnevezést a szakirodalom tükörfordításként értelmezi. Régi füveskönyvi és népi használatú név, amely nem a nyelvújítás során keletkezett. Diószegi és Fazekas a gyökönke nevet vezette be a nemzetségre, de a macskagyökér maradt a közkeletű magyar megjelölés. A névadás közvetlen alapja elsősorban az orvosi macskagyökér sajátossága; ebből lett a Valeriana nemzetség magyar neve. A macskamenta külön növénycsoport, bár nevének előtagját hasonló állati viselkedés magyarázza. (Szabó 2019: 70–71.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Szabó L. Gy. 2019: Botanikus macskák – macska növénynevekben. – Orvosi könyvtárak 16(3): 66–76. Elérhető: https://epa.oszk.hu/03100/03173/00044/pdf/EPA03173_orvosi_konyvtarak_2019_03.pdf

Mi fán terem a botanikus? 11.

József Károly Lajos főherceg (1833–1905) — főherceg, tábornok, a magyar királyi honvédség főparancsnoka.

Az alcsúti és a fiumei növényhonosítási kísérletek résztvevője, dendrológiai megfigyelések és növényjegyzékek szerzője. Nyelvészettel, különösen a romani nyelvvel is foglalkozott. Az alcsúti parkot apja, József nádor alapította; ő a már meglévő kertet fejlesztette tovább. Az Ybl Miklós tervei alapján emelt pálmaházban trópusi és mediterrán növényeket is neveltek. A munkálatok során kitermelt földből külön dombot alakítottak ki: a Jámbor-halom a kertész, Jámbor Vilmos nevét őrizte meg.

Válogatott művek:

József főherceg (1892): Arboretum Alcsuthiense. Az alcsuthi kertben honosított fák és cserjék leltára. Magyar Növénytani Lapok 15: 1–30.

 

Kitaibel és Waldstein főművének születése

Egy növény megtalálása és könyvbeli megörökítése között Kitaibel Pál (1757–1817) korában évek munkája húzódhatott. Gyűjtés, préselés, kerti nevelés, összehasonlító vizsgálatok, a latin nyelvű leírás elkészítése, rajzolás, rézmetszés, szedés, nyomtatás és kézi színezés: mindez kellett ahhoz, hogy a terepen megpillantott növényből tudományos közlés legyen.

Kitaibel fő műve, a Franz Adam Waldsteinnel (1759–1823) közösen jegyzett Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae (azaz: Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) a történelmi Magyarország növényvilágának nemzetközileg is jelentős bemutatása lett. Az 1799 és 1812 között, füzetenként megjelent három kötet 280 növényt ismertetett, részletes latin szöveggel és nagyméretű, színes ábrákkal. A tudomány számára új növények megkülönböztetésében a pontos képeknek éppúgy szerepük volt, mint a leírásoknak. Kitaibel írta a szöveget; Waldstein társszerzőként, szervezőként és a kiadás finanszírozójaként tette lehetővé a vállalkozást.

A következő nyolc kép a kései pitypangot, a ma Taraxacum serotinum néven ismert fajt kíséri végig ezen az úton. A növény az Iconesben még Leontodon serotinus néven szerepelt. A jelenetek mesterséges intelligencia segítségével készült szemléltető rekonstrukciók: az általános munkafolyamatot mutatják be egyetlen faj példáján. A valóságban a munkafázisok az újabb füzetek készítésekor újra és újra ismétlődtek.

Növényneveink eredete 20.

Libatop (Chenopodium).

A tudatos nyelvújítás egyik jól dokumentált növényneve. Diószegi és Fazekas 1807-es művében libatopp alakban szerepel: a görög elemekből álló Chenopodium jelentését, a „libalábat” adja vissza. A névadás a liba talpához hasonlított leveleken alapul. A top utótag a topog, toppan szócsaládba tartozó, „lépés, lábnyom, láb” jelentésű névszói elem; nem a mai divatszó szerepel benne. Az elnevezést egyes 19. századi nyelvművelők bírálták, és lúdlábfű vagy libatalp névvel kívánták helyettesíteni, Arany János azonban védelmébe vette. A szaknyelvben megmaradt, és később tájnyelvi változatai is kialakultak. Eredetileg tehát szaknyelvi tükörfordítás, későbbi népnyelvi használattal. (Rácz 2000b; Rácz 2002b: 174–175.)

 

Irodalom

Rácz J. 2000b: Állatnevek a botanikában. – Magyar nyelvőr 124(3): 329–339. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1243/124307.htm

Rácz J. 2002b: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában II. – Magyar nyelvőr 126(2): 170–191. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1262/126205.pdf

Mi fán terem a botanikus? 10.

 Janka Viktor (1837–1890) — katonatiszt.

Császári lovassági tisztként is botanizált, majd 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani gyűjteményének vezetője lett. A magyar és különösen a balkáni flóra kutatója, számos növény rendszertani vizsgálója és leírója. Egyik nevezetes találata a magyar kikerics volt, amelyet 1867 februárjában fedezett fel a Szársomlyón. A hazai kikericsek többségétől eltérően ez a növény nem ősszel, hanem már a tél végén virágzik. Janka egy másik ritkaságra herbáriumban figyelt fel: az általa különösnek talált zergevirágot csak évtizedekkel később sikerült élőben is újra megtalálni a hegyen.

 

Válogatott művek:

Janka V. (1872): Plantarum novarum turcicarum breviarium. Oesterreichische Botanische Zeitschrift 22(6): 173–182.

Janka V. (1873): Plantarum novarum turcicarum breviarium. Oesterreichische Botanische Zeitschrift 23(6): 194–196.