Orchideanemzetségek, amik emberekről kapták a nevüket

Carl Linné (1707–1708) svéd természettudós a Critica Botanica című munkájában (1737: 77–79.) fejtette ki, hogy a legnagyobb elismerés, ami egy botanikust érhet, ha az illetőről egy növénynemzetséget neveztek el: „Szentül megtartom azokat a nemzetségneveket, amelyeket a nagyérdemű botanikusok emlékére állítottak.…Ez az egyetlen és legnagyobb jutalma a munkának, amelyet meg kell tartani és kegyesen kezelni a botanika serkentésére, fejlődésére és dicsőségére.” Ugyanakkor nem javasolta, hogy olyan személyiségekről – például államférfiakról, főurakról, egyházi méltóságokról – nevezzenek el génuszokat, akiknek a botanikához nem volt közük. A szentek esetében sem tartotta ezt követendőnek, ami nyilván összefüggött lutheránus hitvallásával, amely elvetette a szent kultuszt. Úgy vélte, hogy ez a tisztesség csak a növénytan tudománya területén erőfeszítéseket tett embereket illeti meg: „Dulcia non meruit qui non gustavit amara”, azaz: aki nem ízlelte a keserűt, nem érdemli az édeset.

A mostani bejegyzésben azok között az európai orchideanemzetségek között tallózom, amelyek nevüket emberekről kapták.  

Barlia Parl. – Jean-Baptiste Barla (1817–1896): a nizzai Természettudományi Múzeum igazgatója volt, elsősorban mikológusként szerzett hírnevet magának. Főként Nizza környékének gomba- és növényvilágát tanulmányozta. Az 1840-es években több száz gomba viaszmodelljét készítette el. Értekezett a szúrós szerbtövisről, mint a víziszony ellenszeréről (Description et figure du Xanthium spinosum: Lampourde épineuse specifique contre l'hydrophobie). A kosborfélék iránt is érdeklődőtt, amit az életének utolsó évében megjelent, Nizza és Tengerparti-Alpok orchideákat bemutató kötete (Flore illustrée de Nice et des Alpes-Maritimes: iconographie des orchidées) is bizonyít.

Gennaria Parl. –  Patrizio Gennari (1820–1897): olasz botanikus, a cagliari botanikus kert alapító igazgatója, a szardíniai flóra kutatója.

 

Neotinea Rchb. f. & Poll. – Vincenzo Tineo (1791–1856): olasz botanikus. Palermoban született, ott lett a növénytan professzora és 1814-től haláláig a botanikus kert igazgatója. 1827-ben megjelentette a kert növényeinek katalógusát (Catalogus Plantarum Horti Regii Panormitani ad annum).

Steveniella Schltr. – Christian Christianovic von Steven (1781–1863): svéd származású orosz botanikus, entomológus. 1799-ben szerzett Szentpéterváron orvosi doktorátust, majd 1806-tól a Kaukázusban egy selyemhernyó-tenyésztő üzemben az igazgató asszisztenseként dolgozott. 1812-ben megalapította a nikitai botanikus kertet (Krím-félsziget), amelynek 1824-ig igazgatója volt. 1826-tól 1851-ig Dél-Oroszországban a selyemhernyótenyésztés igazgatója volt. Művei: Monographia Pedicularis (1822), Verzeichnis der auf der taurischen Halbinsel wildwachsenden Pflanzen (1856–1857).

Traunsteinera Rchb. – Joseph Traunsteiner (1798–1850): osztrák gyógyszerész, botanikus. Kitzbühelben született és két életben maradt fivérével együtt édesapja foglalkozását választotta. 1819-ben egy évig a Bécsi Egyetemen végzett tanulmányokat, ahol Jacquin botanikai előadásait hallgatta, 1820-ban tett gyógyszerészvizsgát. Ifjú korától érdekelték a növények és ismeretükre a munkája során is szüksége volt, lakóhelye környékének hegyein lelkesen gyűjtött. 1828-ban megismerkedett a Kitzbühelbe került fiatal orvossal, Dr. Anton Sauterrel, majd 1830-ban Dr. Franz Ungerrel, akikkel szorosan együttműködött, például közösen írták az 1836-ban Bécsben megjelent Über den Einfluß des Bodens auf die Verteilung der Gewächse, nachgewiesen in der Vegetation des nordöstlichen Tirol című művet. Traunsteinert különösen érdekelte a füzek (Salix), sások (Carex) és ködvirágok (Erophila) rendszertana. Mintegy 6000 fajból álló herbáriumot hozott létre. De kertjében is szívesen és eredményesen nevelte a növényeket, például több mint 50 Dahlia-színváltozatot. A Geißstein-en általa megtalált, addig Orchis globosa-ként nevezett kosborfélének Heinrich Gottlieb Ludwig Reichenbach állította fel a Traunsteinera nemzetséget.