Szakdolgozati témák bemutatkoznak: Telepített nyarasok orchideáinak vizsgálata

Az idei nyáron elkezdtük tematikusan vizsgálni a Pannon Ökorégióban található nemes és hazai nyár ültetvények orchideaflóráját. Arra vagyunk kiváncsiak, hogy mely növényi jellemzők és milyen táji-termőhelyi tényezők (életkor, állomanyszerkezet, művelési mód, talaj-jellemzők, környező területek tájhasználata stb.) határozzák meg, hogy milyen jelentősek ezek az élőhelyek a hazai kosborfélék szempontjából. (Eddig is sejtettük, de az új adatokbol még inkább kiviláglik, hogy több faj szempontjábol igen jelentősek.)

 Néha az orchideák ’lakhelye a dzsindzsa’...

Augusztusban a hazai botanikusok levelezőlistáján kértem, hogy akiknek tudomásuk van orchideák telepített nyarasokban való előfordulásáról, azt tudassák velem. Ezúton is szeretném megköszönni adataik közlését Ádám Szabolcsnak, Csábi Miklósnak, Csathó András Istvánnak, Mizsei Edvárdnak, Farkas Sándornak, Gulyás Gergelynek, Nótári Krisztinának, Szabó Máténak, Pócs Tamásnak, Szili Istvánnak, Schurk Lászlónak, Wilfried Voigtnak, Wágner Lászlónak.

 

A Kis-Balatonon, óriási fehérnyárak alatt

A terepmunkában való részvételt köszönöm Takács Attilának, Lovas-Kiss Ádámnak, Ljubka Tibornak, Mizsei Edvárdnak, Nagy Timeának, Süveges Kristófnak, Sramkó Gábornak és Tökölyi Jácintnak. A terepi munka során összesen 150 állományt mertünk fel. Időközben befejeződött a terepi adatok rögzítése és talajminták előzetes feldolgozása. E téren végzett munkájukat ezúton is szeretném megköszönni a közreműködőknek: Süveges Kristófnak, Ljubka Tibornak és Löki Viktornak. Az adatelemzés során végzett munkát pedig Vincze Orsolyának.

 

Nem mindenhol termett babér (akarom mondani: nőszőfű), de azért a kedvünk jó...

Gymnadenia citotípusok eltérő mikorhiza-specifitása

A poliploidia a növények szimpatrikus speciációjának jelentős mechanizmusa, mégis kevés ismerettel rendelkezünk a más szervezetekkel való kölcsönhatásáról. A mikorrhiza gombák a leggyakoribb növényi szimbionták, amelyek fontos szerepet játszanak a növények tápanyag-utánpótlásában. Tamara Těšitelová és munkatársai a New Phytologist című folyóiratban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a változatos ploidia-szintekkel rendelkező orchidea populációk mikorrhiza-közösségei mutatnak-e ploidia-specifitást.

A három citotípussal (2x , 3x , 4x) rendelkező Gymnadenia conopsea fajcsoport (diploid és tetraploid G. conopsea s.s. és diploid G. densiflora) mikorrhiza- társulásait vizsgálták.

Elemezték adult példányok mikorrhizáit vegyes és csak egy ploidia-szintet képviselő populációkban, valamint egy olyan populációban, ahol mindhárom citotípus egymás közvetlen közelében fordul elő. Utóbbi helyen különböző lelőhelyekről, ismert citotípusú populációkból származó magokat is elvetettek, hogy a magoncok mikorrhizáit is vizsgálni tudják. A mikorrhizá gombák az nrITS régió szekvenálásával azonosították.

Minden citotípus domináns mikorrhizái szaprotróf Tulasnellaceae (Basidiomycota) gombák közül kerültek ki. Ennek ellenére , mind a felnőttek és magról nevelt diploid és autotetraploid leszármazottaik jelentősen különböztek a mikorrhiza szimbiontáikban. A mikorhiza-szimbionták elkülönülése a legkifejezettebb abban a populációban volt, ahol a három citotípus egymás közvetlen közelében fordult elő.

A tanulmány elsőként bizonyította, hogy egy növényfaj polyploidizációja együtt járhat a mikorrhiza szimbionták megváltozásával. Ez pedig hozzájárulhat a niche-felosztáshoz és megkönnyítheti a különböző citotípusok keletkezését és együttélését.

Forrás: Těšitelová, T., Jersáková, J., Roy, M., Kubátová, B., Těšitel, J., Urfus, T., Trávníček, P., Suda, J. (2013): Ploidy-specific symbiotic interactions: divergence of mycorrhizal fungi between cytotypes of the Gymnadenia conopsea group (Orchidaceae). – New Phytologist 199: 1022–1033.

Olajfaligetek tündöklése és bukása

Az eltűnőben levő, ’hagyományos’, külterjesen művelt olajfaligetek kiváló termőhelyet jelentenek számos mediterrán orchideának. Magam Leszboszon láttam a legnagyobb kiterjedésű és orchideákban leggazdagabb olajligeteket az egész Mediterráneumban. Az előző bejegyzés kapcsán előkerestem néhány fényképet, az első, 2008-as leszboszi utunkról.

Hagyományos művelésű olajfaliget, gazdag aljnövényzettel...

... többek között számos bangó fajjal (például a képeken látható Ophrys homeri-vel és O. minutula-val)

  

Az olajligetek egy részét legeltetik, ilyen esetekben általában elszaporodik bennük a mérgező kistermésű genyőte (Asphodelus microcarpus), de sok más növénynek is otthont adhatnak.

A rombolás (akarom mondani: 'művelés intezifikálódása') egy Pigi környékén található ligetben: a phrygana-szerű cserjés aljnövényzetet eltávolítják és elégetik, majd a talaj felszántják. 

 

Ha ezt Van Gogh látta volna... biztos gyönyörű képet festett volna róla. Pedig ez egy évente (többször) felszántott talajú olajfaliget. Aljnövényzetében egyéves gyomfajok uralkodnak, például pipacs, orchideákat itt hiába keresünk. (Az olajbogyó összegyűjtésére szolgáló, a fák alatt heverő összetekert fekete hálókat leretusáltam a képről.)

Megporzó limitáció az őszi füzértekercs nagy mediterrán állományaiban

Petanidou és munkatársai a Basic and Applied Ecology című folyóiratban megjelent cikkükben a Mediterráneumban meglehetősen gyakori őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) 88 leszboszi populációjának reproduktív sikerét vizsgálták, öt különböző termőhelytípusban. A virágzás végén populációnként megszámolták a terméses hajtások számát és meghatározták a termésképzési arányt (fruit set). A faj legfontosabb megporzójának a mézelő méh (Apis mellifera) bizonyult. A nagy orchidea állományokban a termésképzési arány szignifikánsan kisebb volt, mint a kisebbekben és ez az olajfa-ligetekben termő populációknak volt ‘köszönhető’. 

Az eredmények alapján a nagy olajfa-ültetvényekben előforduló orchidea állományok pollinátor limitáltak lehetnek, ami mögött a szerzők két tényezőt sejtenek: (1) az olajligetek kevéssé kedvező élőhelyek a házi méhnek; (2) ezek az állományok az utóbbi időben komoly művelési változásoknak (például vegyszeres kezelés) voltak kitéve.

Forrás: Petanidou, T., Duffy, K. J., Karatza, A., & Kantsa, A. (2013): Reduced fecundity in large populations of a Mediterranean orchid – Evidence for pollinator limitation. Basic and Applied Ecology 14: 36–43.

 

Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) virágait megporzó háziméh (Apis mellifera). A fénykép elkészítését és megküldését nagyon köszönöm Mészáros Andrásnak (BfNPI, Pécsely, Veszprém megye).

Őszi füzértekercs virágzó állománya Leszbosz szigetén, Achladeri mellett (photographed by Jan Van Lent source: Orchid blog - The nature of Lesvos)

Mediterrán orchidea kalauz: Himantoglossum metlesicsianum

Tudományos név: Himantoglossum metlesicsianum (W.P. Teschner) P. Delforge 1999

Etimológia: A faj nevét Hans Metlesics (1944–) osztrák botanikusról, vegetációkutatóról kapta, aki elsőként gyűjtötte. Metlesics nevét további kanári-szigeteki bennszülött fajok is őrzik, mint a Cheirolophus metlesicsii és a Phagnalon metlesicsii.

Synonyma: Barlia metlesicsiana W.P. Teschner 1982.

Magyar név: Metlesics-sallangvirág vagy Metlesics-árbockosbor.

Elterjedés: Csak a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife szigetén, a Teide vulkán 800–1300 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő régióiban fordul elő, Santiago del Teide és Guía de Isora települések környékén. A fajnak 2013-ban publikálták új előfordulását La Palma szigetéről.

Virágzási idő: november – január.

Robosztus, magas termetű növény. Legközelebbi rokonától, a Himantoglossum robertianum-tól megkülönböztetik a szárra felfutó levelei. 

Általában kőből rakott falak árnyékos oldalán vagy fügefák alatt fordul elő. Állományai kritikusan kis egyedszámúak.

Érdemes megfigyelni, hogy a  faj mézajkai nem olyan hosszan, sallangszerűen megnyúltak, mint a nemzetség legtöbb fajánál megszokott. Emiatt az ősinek tekinthető jelleg miatt, testvérfajával a Robert-sallangvirággal (H. robertianum) együtt ezért korábban önálló génuszba (Barlia) is sorolták, de a molekuláris filogenetikai eredmények alapján mindannyian közösen egyazon ős leszármazottai, azaz együtt monofiletikus rendszertani egységet alkotnak.

Mediterrán orchidea kalauz: Ophrys argentaria

Tudományos név: Ophrys argentaria J. & P. Devillers-Terschuren

Etimológia: A fajt az Argentario-félszigetről (Olaszország, Toszkána) írták le és innen kapta elnevezését is.

Synonyma: Ophrys areneola auct. non. Rchb.

Magyar név: Argentariói bangó

Elterjedés: Pontos elterjedése kevéssé ismert, valószínűleg a Tirrén-tenger partvidékének bennszülöttje.

Virágzási idő: Március – április.

Az orchideapápa és a magyar filatélia

Száztíz éve született Soó Rezső (1903–1980) akadémikus, a debreceni majd budapesti tudományegyetemek iskolateremtő professzora, a 20. századi magyar botanika meghatározó jelentőségű egyénisége. (Életéről és munkásságáról részletesebben megemlékeztem 10 éve, a Kitaibelia című folyóiratban megjelent cikkben.) Középiskolás korától érdekelték az orchideák, majd a világ akkori vezető botanikai kutatóintézetében, Berlin-Dahlem-ben töltött időtől kezdve Soó évtizedeken át az európai orchideaflóra szaktekintélyének számított, amit jelez, hogy a Flora Europaea című összefoglaló munkában ő írt meg számos nemzetséget (például Ophrys, Dactylorhiza).

Életét végigkísérte a gyűjtőszenvedély és többek között ennek köszönhetően Magyarország legnagyobb bélyeggyűjteményét hozta létre, amelyet végrendeletében a Bélyegmúzeumra hagyott. Azt, hogy a filatelisták tisztelték, megbecsülték, jelzi, hogy Debrecenben a Magyar Filatéliai Társaság kezdeményezésére neveztek el utcát Soó Rezsőről.

2003-ban, születésének 100. évfordulóján a Magyar Posta is emléket kívánt állítani Neki, mégpedig egy bélyeg kiadásával. Emlékszem, amikor tanszékvezetőm, Dr. Borbély György megjelent a bélyeggel és örömmel mutatta nekem, egyből mondtam neki, hogy csak egy a bökkenő, hogy a bélyegre Soó egyik tanítványa, Dr. Ujvárosi Miklós arcképe került fel.

A dolgot persze mások is észrevették, mint Galántai Miklós, aki hivatalos lépéseket is tett a Magyar Posta felé, miként Ujvárosi Miklós fiai is. A dologból kisebbfajta skandalum kerekedett, amiről például a 168 óra cikkéből tájékozódhatunk. Bár a Posta nem ismerte be nyilvánosan a hibáját, de a tévnyomat forgalmazását megszüntették.

Magam azért voltam teljesen bizonyos Soó és Ujvárosi fényképeinek elcserélésében, mert az általam szerkesztett, „Magyarországon világhírű” Kitaibelia című növénytani folyóiratban, 2002-ben közöltünk egy fényképpel is illusztrált cikket Horváth Károly tollából Ujvárosi Miklósról. 

De ezzel még nem ért véget a bélyeggel kapcsolatos furcsaságok sora.

1995-ben jelent meg – Sulyok József és Vidéki Róbert barátaimmal társszerzőségben jegyzett – Vadon élő orchideák című könyvünk. 

 Az ominózus bélyegen látható sárga virágú bodzaszagú ujjaskosbor a könyv 110. oldaláról ’származik’, míg az erdei ujjaskosbor virágát ábrázoló grafikához a könyv 52. oldalán megjelent rajz szolgáltatott ’ihletet’.

És itt következik a könyv ill. a bélyeg megfelelő részleteinek összehasonlítása