Magyarország védett hajtásos növényei - Jávorka-pikkelyfodorka

Jávorka-pikkelyfodorka

Asplenium ceterach subsp. bivalens (D. E. Mey.) Greuter & Burdet

Nyugat-eurázsiai alfaj, délkelet-európai súlyponttal. Bázikus alapkőzeteken, elsősorban mészkő-sziklakibúvásokon, de szinantróp környezetben rakott kőfalakon, lábazatokon is megtelepszik. Magyarországon mész-, fény- és melegkedvelő faj. Spóráit májustól folyamatosan, csökkenő mennyiségben, az áttelelő levelek pusztulásáig szórhatja. Az állományok nagy része védett területen található. Természetközeli élőhelyein a kőbányászat, a turizmus, szinantróp környezetben pedig a falak, lábazatok leomlása, elbontása, felújítása veszélyeztetheti. Hazai állománya stabilnak tűnik. A nálunk gyakoribb, korábban A. javorkaeanum néven, faji rangon elkülönített diploid taxont [Vida 1963] újabban az autotetraploid A. ceterach [Rasbach H. et al. 1987] alfajának tartják.

Csiky János & Tamás Júlia

A fényképeket készítették: A: Bauer Norbert, B: Farkas Sándor.

 A térképet szerkesztette: Takács Attila. A spóraérési időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

 Irodalom

Rasbach H. et al. 1987: ×Asplenoceterach barrancense Bennert et Meyer (Aspleniaceae, Pteridophyta) – Neufunde und cytologische Untersuchungen. – Farnblätter 17: 3–16.

Trewick S. A. et al. 2002: Polyploidy, phylogeography and Pleistocene refugia of the rockfern Asplenium ceterach: evidence from chloroplast DNA. – Molecular Ecology 11: 2003–2012.

Vida G. 1963: A new Asplenium (Sectio Ceterach) species and the problem of the origin of Phyllitis hybrida (Milde) C. Christ. – Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 9: 197–215.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.