Szálkás pajzsika
Dryopteris
carthusiana (Vill.) H. P. Fuchs
Cirkumboreális
faj. Üde és nedves erdők, nyiladékok, tűlevelű és elegyes
erdőültetvények, akácosok páfránya. Félárnyék- és nedvességkedvelő, mészkerülő,
inkább generalista faj. A spóraszórást nálunk május végétől kezdi, ami a levél
lefekvéséig, általában az első komolyabb fagyokig tart, fokozatosan csökkenő
intenzitással. Magyarországon egyelőre nem veszélyeztetett, alföldi állományait
a talajvízszint süllyedése fenyegetheti. A D. carthusiana, D. dilatata, D. expansa és hibridjeik elkülönítése
morfológiai hasonlóságuk következtében körültekintést igényel. Bár a D. carthusiana elég jól elkülönül a két
rokon fajtól, hibridjeik azonosításához spóra-, esetleg citológiai vizsgálatra
van szükség [Ekrt
L. et al. 2010]. Hazánkban a D.
dilatata-val képzett hibridje (D.
×deweveri) lehet elterjedtebb.
Csiky János & Somlyay Lajos
![]() |
A fényképeket készítették: A: Farkas Sándor, B: Kulcsár László, C: Molnár V. Attila. |
![]() |
| A térképet szerkesztette: Takács Attila. A spóraérési időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea. |
Irodalom
Ekrt L. et al. 2010: Species boundaries and
frequency of hybridization in the Dryopteris carthusiana (Dryopteridaceae)
complex: a taxonomic puzzle resolved using genome size data. – American Journal
of Botany 97: 1208–1219.
Rünk K. et al. 2012: Biological flora of
the British Isles: Dryopteris carthusiana, D. dilatata and D. expansa. –
Journal of Ecology 100: 1039–1063.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A.
(szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem
Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar
Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése